Maga az anyaság sok-sok bizonytalansággal jár. Jól csinálom? Beírassam ide vagy oda? De ha az ég megáldott téged egy gyerekkel, aki látszólag csak azért született, hogy téged bosszantson, sírba vigyen és elég ciki vele közösségbe menni, a maradék önbizalmad is elszáll. Velem is ez történt - írja Eszter, a Bezzeganya blogon.

 

2004-ben született a lányom, majd 2006-ban a fiam. Egy biztos, hiba volt az anyósomat meghívni egy hónapra, ugyanis nem engedte azon a címen közel a lányomat hozzám, hogy szegény anya, hadd pihenjen. De ez csak egy nüansz volt abban, hogy a lányom bántani kezdte a nála 16 hónappal kisebb testvérét. Már nevelési tanácsadónál is jártunk, amikor előre megfontoltan a búgócsigát majdnem a kutacsába vágta. Alig tudtam az öcsit szoptatni, ebből szerencsére nem lett baj, ugyanis a mai napig szenzációs jó evő, szemben az örök válogatós nővérével.

Forrás: Thinkstock

A nagy zűrzavar a fiam 15 hónapos korában kezdődött, amikor nem tetszett neki valami, a kicsi szemeivel elkezdte keresni a tárgyakat, amiket jól leránthat, és ami össze is törik, vagy épp az ivólét öntötte a padlóra. Akkor még arra gondoltam, hogy a testvére bántalmazása miatt lett ilyen. És azt is tudtam, hogy nem büntethetem meg, mert akkor magába fojtja majd a dolgokat, mint az édesanyja - aki gerincbeteg is ennek folytán. Elolvastam egy rakat könyvet, homeopátiával kezeltük a bölcsis beszoktatós betegségeket és a heves természetét is. Elolvastam a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgass úgy, hogy elmesélje című könyvet is, de az sem vált be nálunk.

Ha érdekes a történet folytatása, kattints a Bezzeganya blogra, ITT