A napokban kezdték játszani az Adaline varázslatos élete című filmet, amelyben a gyönyörű Blake Lively egy olyan nőt alakít, aki a 20. század elején született, de egy baleset következtében 29 éves korától nem öregszik. Blake egy igazi stílusikon a hétköznapokban, a filmben pedig rajta keresztül követhetjük nyomon a divat változását évtizedek alatt. Zanin Éva társadalomtörténészt és divatkritikust kérdeztük arról, szerinte mennyire oldották meg hitelesen a jelmeztervezők a nem kis feladatot.

Ha egy igazi divattörténeti utazásra vágysz, az Adaline varázslatos élete című filmet látnod kell, Blake Lively ugyanis a mozivásznon mutatja be a divat változását évtizedeken keresztül.

A jelmeztervezők egészen biztosan számos divatanyagot átnéztek, mire elkészítették a kosztümterveket, de vajon mennyire sikerült hitelesen megoldani a feladatot, és "autentikusan" megragadni a korhű ruhákat, sminkeket, hajakat, egyszóval vajon valóban "korabelivé" tudták-e varázsolni a figurát, miközben Blake maga korokon át ugyanaz marad? Zanin Éva társadalomtörténész szerint ez egy sokkal bonyolultabb kérdés, mint amennyire elsőre tűnik. ,,Egy filmnél - ami egy reprezentációs eszköz - számomra elsősorban nem az autenticitás tűnik lényeges kategóriának, inkább az, hogy a rendelkezésre álló jelekből, kódokból, szimbólumokból fel tudunk-e építeni egy olyan képi világot, ami a vágyott benyomásokat tudja a nézőben előidézni. Ha innen nézzük, akkor azt gondolom, hogy a látványtervezés elérte a célját, mert a film korokon át ad egy bizonyos hangulatot."

Forrás: www.theageofadalinemovie.com

 

Nem tud nem 21. századi lenni

A film azonban nem dokumentarista módon mutatja be a korokat, hanem minden évtizedből kiragad bizonyos jellemzőket, és azokat erősíti fel. ,,A kontextus, amibe belehelyezi ezeket a képeket, nem tud nem 21. századi maradni. Ez nagyjából mindig is így volt, és így lesz. Gondoljunk csak a francia klasszicista színház jelmezeire: hatalmas abroncsos ruhákban játszották a színésznők a vadembereket, vagy ott van például Jászai Mari Gertrudis-jelmeze. Historizálóak, igen, de nem autentikusak, hiszen mi a saját korunkból gondolunk vissza, rekonstruálunk valamiféle emlékezés mentén. Azt gondolom, a film a hitelesség határait súrolva emlékeztet és vázol fel bizonyos korszakokra jellemző képeket, de a huszonegyedik századi nézőponttól nem tud - és szerintem egyébként nem is akar - szabadulni."

Forrás: www.theageofadalinemovie.com

 A testképek is folyamatosan változnak

Éva szerint azt is figyelembe kell venni, hogy a különböző korokban nem csupán az öltözékek, a hajviselet vagy a sminkek voltak különbözőek, hanem a valós és az ideális testképek is. Más testfelépítésűek voltak a huszas évek emberei és teljesen mások a negyvenes vagy a hatvanas években élők, hiszen minden korszakra más-más testkultúra, eltérő idealizált testkép volt a jellemző. ,,Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az emberiség rengeteget »nőtt« a huszadik század eleje óta - magasabbak lettünk, más formájú a testünk is. Ha egymás mellé állítanánk egy 19 éves lányt 1920-ból és egyet 2015-ből, nagyon-nagyon különböznének. Ez az eltérő kulturális, élettani, geopolitikai, és egyéb szituáltságok miatt van. Mást eszünk, máshogy mozgunk, máshogy éljük az életünket, és ami a legfontosabb a reprezentáció szempontjából: teljesen más ideálokra szeretnénk hasonlítani. Ezért sem képes a film  »autentikusan« korokba helyezni a főhősét, hiszen az illető test nagyon huszonegyedik századi."

Forrás: www.theageofadalinemovie.com

 Hangsúly a frizurán

A hajviselet még az, amire nagy hangsúlyt fektettek a film készítői, a frizura változását remekül megoldották. ,,Az alap hullámos hajat variálják, és annak egyes korokban megtalálható, de nagyjából folytatólagosnak tűnő variációival dolgoznak - ezzel pedig felrajzolnak egy, a karakter szempontjából fontos linearitást, ugyanakkor többé-kevésbé megpróbálnak a változó korszakokhoz is igazodni. De ez teljes mértékben nem is szükséges, hiszen a filmnek nem ez a tétje" - vallja Éva.