Nyári szünet, hétvégi bulik, fesztiválok. Mit tehet egy féltő anyuka, aki idén engedi el először duhajkodni tinédzserkorú gyerekét? Szakértőnk segítségével összeállítottuk a Life.hu fesztiválkalauzát kifejezetten aggódó szülőknek.

Első bál helyett első fesztivál. Dédanyáink idejében az elsőbálozás volt az a társadalmi esemény, amely során az ifjak bevezetést nyerhettek a felnőtt életbe - a lányok szigorúan egy vigyázó gardedám felügyeletével. Nos, manapság nincs habos-babos báli ruha, nincsenek kötött társasági szabályok, főleg nincs gardedám. Hogy mi van helyette? Szex, drogok és rock'n'roll! 

A fiataloknak a nyári fesztiválok időszaka egyet jelent a szabadság felemelő érzésével és az önfeledt szórakozással, a szülők viszont - érthető módon - jóval kritikusabban foglalkoznak a témával. Kényes dolog ez egy anya vagy egy apa számára, hiszen a fesztiválok veszélyforrást és kísértést is jelenthetnek, aminek nem szívesen teszi ki senki a gyerekét. 

Az alábbiakban a Life.hu szakértőjével, Majsai László pszichopedagógussal az első fesztivál előtt álló szülőknek szeretnénk néhány megfontolandó jó tanácsot adni!

Forrás: Thinkstock

Mennyi az annyi? Hány éves kortól menjen fesztiválozni egy tini?

Nem tudok korhatárt meghatározni, szülőként nekem kell tudnom, hogy a gyermekem elég érett-e már ahhoz, hogy egy többnapos fesztiválozás alatt sem a teste, sem a lelke ne sérüljön. Magánemberként úgy gondolom, hogy középiskolás kor (15 év) előtt nem javasolnám. Ez különben egybevág a legtöbb fesztivál házirendjében foglaltakkal, miszerint "A 14. (tizennegyedik) életévüket be nem töltött gyermekek a rendezvényekre csak nagykorú, cselekvőképes kísérővel léphetnek be."  Mivel itt a kölykök teljesen "önjáróvá válnak", tudniuk kell gondoskodni a táplálkozásukról, személyes holmijuk megőrzéséről, testi és mentális higiéniájuk biztosításáról, ön- és érdekérvényesítésükről. Ez már az a szint, aminek a megugrását nekem szülőként segíteni, biztosítani kell ahhoz, hogy viszonylag nyugodtan engedhessem el sarjamat erre az "élménytúrára"!

Első nagy berúgás, önfeledt tivornya, elszabadult indulatok - elkerülhető?

Szülőként, otthon szerintem már semmit nem tehetünk azért, hogy gyermekünk ott, a "tetthelyen" ne veszítse el a kontrollt. Itt kizárólag a prevenciónak vannak reményteli esélyei... No meg a személyes példaadásnak! (Ha apa hétvégenként vagy a baráti összejöveteleken rendszeresen "keményre" vagy "őszintére" issza/szívja/üti magát, és napszállta előtt elveszíti a fonalat, akkor kissé hiteltelenné válnának intő szavai.) Egy külső sanszunk még lehet, egy vagy több olyan barát, aki vagy akik kölcsönösen felelősséget vállalnak – még egy nagyobb társaságban is – egymásért egy ilyen fesztiválozáson. Akik közül egy-egy mindig vállalja, hogy odafigyel a többiekre, különösképpen az elgyengülni látszókra! És még egy fontos momentum: a jól és nyíltan kommunikáló, fizikai és lelki tartással bíró, önálló döntésre és véleményalkotásra nevelt emberkék lényegesen védettebbek! Ezen tulajdonságok kialakításában-megerősítésében-fejlesztésében is oroszlánrészünk van nekünk, szülőknek!

Forrás: Thinkstock

Bizalom, bizalom, bizalom! Mégis hogyan?

Mi lehet a prevenció? Minden olyan tevékenység, ami arra utal, hogy a szülő-gyermek kapcsolat szereteten és bizalmi alapon nyugszik. Akkor is, ha néha nem úgy tűnik! A folyamatos kommunikáció a felek között, ami sokszor már csak "meta" vagy kütyükön keresztül folyik, a lényeg azon a felajánlott lehetőségen van, ami azt garantálja gyermekünknek, hogy mi bármikor "szóba állunk vele"! Posztolhatja a nyűgeit közvetlenül anyjának/apjának. Lehet velük beszélgetni alkoholról/kábszerekről/szexről és azok hatásairól is persze, de ilyenkor szerintem ez már nem primer prevenció... Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg nekünk lenne mit tanulni sok területen. Ilyenkor már "csak" a döntési felelősségről, a lehetséges következményekről, a felelősségvállalásról érdemes "hinteni az igét". De legfőképpen arról, hogy ha baj van, akkor mi a teendő (azon kívül persze, hogy azonnal szólsz/hívsz, és én railjetsebességgel robogok érted!), hol és kit lehet/kell késlekedés nélkül fellelni a tömegben! Hogy tudjon és akarjon segítséget kérni és elfogadni, ha rászorul!

 

Szakértőnk jó tanácsa
Összegzésképpen annyit kedves szülőtársaim, hogy ne azon tanakodjatok, hogy hogyan lehet megúszni gyermeketek kamaszkorát és annak kínjait, hanem hogy hogyan lehet ezt minél kisebb sérülésekkel túlélni. Valahogy úgy, hogy megtanulom mielőbb elengedni úgy, hogy ne távolodjunk el egymástól. Hogy megelőlegezett bizalommal legyünk iránta, és amíg nem él vele vissza, addig feltétel nélküli legyen. Ne feledjük, a valós veszélyeket teljesen megelőzni nem, de az esélyeit csökkenteni, azt igenis lehet!
Én mindig két dolgot tartok szem előtt, amikor a fiaimat elenged/tem/em/ni fogom például fesztiválozni: bizalom és szerencse!... És ez nem vicc!