Idén februárban én nyitottam meg a kihívás évét, akkor egy relatíve könnyű feladatom volt, egy hónapig csak vizet ihattam. Augusztusban egy kicsit nehezebb dolgom volt, ki kellett próbálnom és rendszeresen gyakorolnom egy új mozgásformát. Nos, jelentem, igazi hulahoppmester vált belőlem.

Jó, persze ez enyhe túlzás, de korábbi önmagamhoz képest - tehát ahhoz képest, hogy egyáltalán nem tudtam hulahoppozni - tényleg sikereket értem el. 

Forrás: Dreamstime

De kezdjük az elején. Hogy miért pont a hulahoppot választottam? Bevallom, volt benne egy kis lustaság. A mindennapi munka mellett olyan új mozgásformát szerettem volna kipróbálni, ami nem vesz el túl sok időt az életemből. Eddig is rendszeresen mozogtam - tavasztól őszig bringával járok munkába, télen pedig edzőterembe szoktam járni kardiózni kicsit -, a sport szeretete tehát adott volt, csupán ezt az egyébként is mozgalmas augusztust egy kicsit könnyebben szerettem volna megúszni.

Na, de ennyit a magyarázkodásról.

Azt is fontos megemlíteni, hogy miért is volt jó, hogy a hulahoppozás mellett döntöttem. 

Forrás: Dreamstime

Mikor a derekad körül pörgeted azt a bizonyos karikát, az egy aerob mozgás, vagyis közben szervezeted oxigén segítségével zsírokat és szénhidrátokat éget el, a pörgetés során pedig akár minden izmodat is igénybe veheted (pörgetheted a végtagjaidon, a nyakad körül is), ettől pedig minden izmod erősebbé válhat. Ha akarod, az egész testedet edzheted vele, de maradhatsz szimplán csak a deréknál is. Én az utóbbit választottam, annyira nem éreztem magam profinak, hogy például a nyakamon is kipróbáljam. 

Hogy nehéz-e megtanulni hulahoppozni?

Embere válogatja, számomra az kicsit rossz ómen volt, hogy gyerekként, mikor sokkal fogékonyabb az ember a különböző mozgásformákra, egyszerűen nem tudtam megtanulni hulahoppozni. Mikor az osztálytársaim szünetben pörgették maguk körül a színes karikákat, én csak irigykedve néztem őket. Kicsit tehát féltem tőle, hogy felnőtt fejjel is csak a sikertelenség marad nekem.

Forrás: Dreamstime

Gyerekként tehát nem tudtam hulahoppozni, és felnőttként sem volt könnyebb megtanulni, bizony egy jó adag kitartás kellett hozzá. Az első pár napok bénázása után a legszívesebben kettétörtem vagy a sarokba dobtam volna a karikát. Végül persze nem dobtam sehova, és nem bántam meg. Minden este gyakoroltam, és nagyjából egy hét kellett hozzá, hogy elérjem azt a szintet, hogy néhány másodpercnél tovább is megmaradjon a derekamon a karika.

Fogom-e folytatni ezután is?

Ezt nem garantálom. Bár tudom, hogy a rendszeres hulahoppozás következtében rövid időn belül darázsderekam lehetne, mégis úgy gondolom, hogy maradok inkább a jól bevált bringázás-edzőterem kombónál. (Aztán persze lehet, hogy esténként néha mégis rákapok majd a karikázásra.)

Forrás: Dreamstime

Jó móka volt ez az egy hónap, a legjobb része azonban az volt, hogy le tudtam győzni magamat, és a kezdeti sikertelenség után azért sem adtam fel, kitartottam az elhatározásom mellett, a jutalmam pedig nem maradt el. Büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam, és hogy bizonyítani tudtam saját magamnak. 

A kihívás éve pörög tovább, szeptember hónap a húsevés elhagyásáról fog szólni, akinek van kedve, tartson velünk továbbra is!