Amikor megjelenik az a bizonyos két csík a terhességi teszten, eszünkbe se jut, hogy mekkora változást hoz ez egy nő életébe. Most nem az anyaság csodálatos mibenlétére gondolunk; egyaránt másként kezelik az édesanyákat a munka- és az otthoni teendők világában. Vajon lehet egyenlő egy anya és egy apa? Egy friss felmérés rávilágít erre.
Magyarországon abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mi, nők, a szülés után akár 3 évig is otthon maradhatunk gyermekünkkel. Ezt a bizonyos óvodás korig tartó szoros anya-gyerek kapcsolatot támogatja a magyarok 70%-a is. Tízből ketten azonban azon az állásponton vannak, hogy akár már a gyermek féléves korától – a bölcsőde legalsó korhatárától - is visszatérhet a munka világába az anyuka.
Anyák a munka világában
Igen kevés család teheti meg azt, hogy az anya ne menjen vissza dolgozni - hiszen a magyar családmodell kétkeresős -, sokan ezért a nagyobb összegű támogatás lejárta – a gyermek 2 éves kora – után munkába állnának. A feltételes mód nem véletlen, hiszen egy ilyen nő már korántsem annyira keresett a munkaerőpiacon, mint gyermektelen társai. Kimondatlan igazság, hogy egy kisgyermekes anya gyakrabban van táppénzen, hiszen a kicsi betegsége esetén ők az első számú otthonmaradó szülők. „Tízből nyolc családban a nő marad otthon a lázas gyerekkel." Ez pedig nem csupán annak a sztereotípiának tudható be, mely szerint csak az anyának kötelessége gyermekét gondozni, ápolni betegség esetén. Annak ellenére, hogy egyre többen állítják, mindkét szülő közel azonos mértékben járul hozzá a családi kasszához, a felmérésben részt vevők közel fele az apát jelölte meg fő kenyérkeresőnek.
Az anyagiak mellett azonban ott van még egy igen erős ok, a nagyszülőkre – azaz az ingyenes és megbízható bébiszitterekre - való számíthatóság. A megkérdezettek 10%-a csak a nagyszülőkkel együtt tudja megoldani a beteg gyermek otthontartását. Javarészük azonban dolgozik, vagy épp távol él, így nehezen mozgósítható ilyen esetekben. Épp ezért, sok beteg – de még nem lázas - gyermeket visznek be az intézményekbe, ami ördögi kört eredményez, hiszen folyamatosan fertőzik egymást a kicsik. Szerencsére Magyarországon egyre több a családbarát munkahely vagy az olyan munkakör, melyet akár otthonról is el lehet látni. Mégis, „sajnos háromból egy nő számolt be róla, hogy őt vagy közvetlen hozzátartozóját érte már negatív megkülönböztetés álláskereséskor az anyaság miatt" – ismertette a kutatás eredményeit Csillik Timur, a Rendi ügyvezetője.
Egyenlőség családon belül?
Már említettük, hogy a családok majd felében az apa keresi a többet, az azért mindenképp biztató, hogy tízből kilencen úgy tartják, mindkét szülőnek közösen kell kezelnie a kasszát, és a többet keresőnek sincs nagyobb szava a családban. Az már más kérdés, hogy ez a valóságban is így néz-e ki. Az anyáknak és apáknak nemcsak a fizetése eltérő, a családi feladatokhoz is másként állnak.
A többség úgy véli, az egy háztartásban élő családtagoknak közösen illene részt vállalniuk a házimunkából, a gyakorlatban azonban csak a családok 60%-a működik így. Ami rendkívül érdekes, hogy még ezekben is csupán alkalomszerűen segít be valaki az anyának. Abban javarészt mindenki hasonlóan gondolkodik – a megkérdezettek 90%-a véli úgy -, hogy a két szülőnek a gyerekek oviba, iskolába való fuvarozásából és a leckeírás-kikérdezésből is egyenlő arányban kell kivennie a részét. Az első számú nevelő azonban továbbra is az anya, az ő feladata a gyermek szocializációja, valamint az idővel és a pénzzel való gazdálkodás megtanítása.
A felmérésben résztvevők szerint az édesanyák fontossági listáján az első helyen szinte minden esetben a család áll, ezt követi a háztartás, és csak azután jön a feltöltődés. Tízből mindössze ketten gondolják úgy, hogy a karrier is állhat az élen.
Az anyák szerepe
Ezek után jogosan tehetjük fel a kérdést; nem nehezedik túl nagy nyomás és elvárás a mai modernkori anyákra? A válasz egyértelmű; de igen! Ám, ez a fajta szoros kapcsolat, tartópillér szerep - mely egyrészről társadalmilag elvárt, másrészről az anyák igénye is – később egy erős és bizalmi kötelék alapját képezi a gyermekkel. A válaszadók fele napi kapcsolatban van édesanyjával, 15 százalékuk 2-3 naponta, és tízből egy azok aránya is, akik minimum heti egyszer igyekeznek sort keríteni legalább egy telefonhívásra. Ez pedig a mai rohanó, érdek- és teljesítményorientált világban bizony igen biztató. A felnőtt gyermekek több mint fele az anyjához fordul, ha segítségre, tanácsra van szüksége, az apák esetén ez az arány csupán 3%.