Az anyaság és munka kapcsolatában csak egy a bökkenő: a gyerek

Az első időben a kisbabás képek még szép számmal kapják a lájkokat az exkollégáktól is. Időnként jön egy-egy e-mail, üzenetváltás a tipikus „Hogy vagy? Mi újság?” témakörökben. Majd eltelik pár hónap, és a munkahelyi kör visszazáródik, az anya pedig a családja felé fordul. Ezzel nincs is semmi gond, természetes folyamat.

Telnek-múlnak a hónapok, évek, és közben az édesanya érezni kezdi a vágyat. Vágyat arra, hogy minden reggel órára keljen, a kényelmes helyett a csinosat válassza – ez értendő mindenre! –, és ismét munkába induljon. Persze lehetséges, hogy a piszkos anyagiak is hozzásegítik eme állapot eléréséhez. A lényeg, hogy a gépezet beindul.

Most hagyjuk, hogy egy anyában milyen negatív lelki folyamatok indulnak be, amikor az állam által kínált intézményi lehetőségek napi rendszeres használata mellett dönt.

A bölcsőde, óvoda rengeteg szuper lehetőséget rejt magában. Egyrészt a gyermek életének szerves részévé válik a közösségi élet – annak minden előnyével és hátrányával együtt –, másrészt az anya számára újból kinyílik a világ: munkahely, rendszeres utazás, újfajta emberi kapcsolatok... stb. Azon szerencsések esetében persze, akiknek adtak a munkáltatók egy esélyt. Hisz nem titok, hogy a kisgyerekes nőket nem kedvelik.

Az állásinterjúk gyakori vendégéről, a szájhúzás-fejvakarás duettjéről, amikor a nő kisgyerekes mivoltára fény derül. A reggeli gyomoridegről, amikor a kisgyerek bágyadtan téblábol ide-oda, a lázmérő pedig csak 37 fok felett áll meg.

Tárgyilagosan nézve ez abszolút jogos: a kicsik gyakran betegek, és az esetek java részében az édesanyák maradnak otthon a csemetékkel – ezáltal sok-sok napra kivonva magukat a munkából. Nem mindenkinél van nyugdíjas, közelben élő nagyszülő, és kevés helyzetben vállalják ezt az apák. Tehát, ez jogos LEHETNE, ha a „csodálatos emberi elmékből” hiányozna a kreativitás, az együttérzés és a józan ész.

• Igaz, többször előfordul majd, hogy otthon kell maradnia a gyerekkel, de számtalan munkakörben, a „home-office” tökéletesen működőképes ilyen helyzetekben.
• Az anyaság felelősségteljes viselkedése kihat a munkára is, amit végez.
• A megfelelő időbeosztás képessége kulcsfontosságú lett az életében, és a munkája során is előszeretettel alkalmazza.
• Ő már nem a munkájának él, ám cserébe komolyan veszi a munkaidejét.

Egy nő, aki hónapokat, éveket töltött otthon, ki van éhezve „másfajta” megbecsülésre is, amiért nem rest tenni. Amennyiben lehetőséget kap, élni fog vele.

• Próbáljátok – ha minimálisan is, de – tartani a kapcsolatot a volt munkatársakkal, főnökkel. Ne engedjétek, hogy elfelejtsenek benneteket!
• A babázás időszakában képezzétek tovább magatokat, maradjatok piacképesek – vagy épp vágjatok bele valami újba.
• Időben kezdjétek el intézni a munkába állást – legyen szó a régi, vagy épp egy új helyről.
• Vessetek számot, hogy ki miként tud majd besegíteni, az intézményekből hazahurcolt gyermekbetegségek esetén – ezt a haditervet pedig nyugodtan építsétek bele az állásinterjúba.
• Soha, de soha ne takarózzatok a gyerekkel! Lehet, hogy éjjel háromig fent voltatok vele, de inkább dobjatok be egy tripla eszpresszót reggel, mint hogy kókadozva álljatok munkába.

A munkáltató és a munkavállaló közös felelőssége, hogy milyen lesz a munka sikeressége. Tegye meg tehát mindkét fél a magáét.

Zárszóként szeretnék kérni egy „RESPECT”-et azon munkahelyek és munkaadók részére, akik nem azt nézik, hogy hány gyereket akar egy nő, vagy épp mennyi várja otthon! Hisz bizony van belőlük is szép számmal!