A feministák a 19. század közepétől kezdve harcoltak a nők egyenjogúságért, melynek első állomása a választójog megszerzése volt. Angliában erre 100 éve került sor először. Az akkori brit feminista mozgalmak nagy alakjain túl, bemutatjuk a magyarországi helyzetet is.
Millicent Fawcett (1847-1929) – A békés kampány híve
Fawcett energiáit, elsősorban a nők felsőoktatási lehetőségeinek javítására irányuló küzdelemben összpontosította. A NUWSS ( National Union of Women's Suffrage Societies) elnöke a nők választójogát békés és jogi eszközökkel kívánta elérni. Azonban voltak olyan tagok, akik a „hangosabb, erőszakosabb" megközelítésben hittek. Az egyik ilyen, Emmeline Pankhurst volt, aki 1903-ban kilépett a NUWSS-ból, és megalapította a WSPU-t (Women's Social and Political Union), melynek mottója ez volt: "Tettek, nem szavak".
Emmeline Pankhurst letartóztatják a Buckingham-palota előtt, miközben egy petíciót próbált meg átadni V. György brit királynak 1914 májusában.
A híres szüfrazsett azonban így is elérte célját, hiszen ezután számos újság írt róla. A nagy nyilvánosságot kapott eset után többen is csatlakoztak és/vagy támogatták a mozgalmat.
100 évvel ezelőtt a férfiak magukat felsőbbrendűnek tartották, és egész egyszerűen féltek attól, hogy miként hathat a nők szavazati joga a hagyományos családmodellre.
Emmeline Pankhurst 1913
A szüfrazsettek széles csoportja igen agresszívan próbálta kiharcolni a nők egyenlő jogait; ablakokat törtek be, gyújtogattak, a parlament elé láncolták magukat. Ezek gyakran csak azért történtek, hogy a média egy napra se feledkezzen meg a feminista törekvésekről.
A WSPU kiemelkedő tagjai, Annie Kenney és Christabel Pankhurst.
Több mint 1000 nőt tartóztattak le a WSPU „kampánya" során. Előtte soha nem került ennyi nő börtönbe politikai okok miatt. Sok fogvatartott nő a szabadon engedését kérte, miután ezt a kormány megtagadta, éhségsztrájkba kezdtek. A válasz drasztikus volt; kényszerrel egy csövet dugtak le a gyomrukba, és azon keresztül táplálták őket.
Mabel Capperet feminista aktivistát 1912-ben letartóztatták a Bow Streeten. A WSPU színeit viseli, mely a lila, fehér és a zöld.
Emmeline Pethick-Lawrence, a heti újság szerkesztője, így ír ezekről a bizonyos színekről: A lila, mint mindenki tudja, a királyi színe, a szabadság és a méltóság jelképe. A fehér a tisztaságot jelenti a magán- és a közéletben egyaránt, a zöld pedig a remény és a tavasz jelképe.
Az első világháború fordulópont volt a nők választójogának történetében. A WSPU azonnali hatállyal felszólította az aktivistáit, szimpatizánsait, hogy támogassák a brit kormány háborús erőfeszítéseit. Emmeline Pankhurst úgy vélte, hogy az első világháború idején jelentkező veszély, amelyet "német veszélynek" nevezett, meghaladta a nők választójogának szükségességét. Amikor eljön az idő, megújítjuk ezt a küzdelmet, de a jelenben mindent meg kell tennünk a közös ellenség elleni küzdelemben. – mondta Pankhurst.
Velük ellentétben a másik nagy női mozgalom, a NUWSS nem szüntette meg tevékenységét a háború kitörésekor. A háború alatt is tovább folytatta a női szavazati jog bevezetését, felhasználva erre a háttérország, azaz az otthon maradt nők támogató erőfeszítéseit. A háború alatt például több mint egymillió nő dolgozott lőszergyárakban. A nők foglalkoztatási aránya 1914 és 1918 között 23,6% -ról 46,7% -ra nőtt. Az Egyesült Királyságban – mint sok más hasonló háborúban részt vevő országban – a nők dolgoztak azokban a munkakörökben is, melyeket korábban csak férfiak tölthettek be – például busz- és villamosvezető, ellenőr, postai dolgozó, rendőrtiszt, tűzoltó.
Egy női munkás egy brit lőszergyárban, az első világháború alatt.
Lassan elkezdett mérséklődni a nyilvánosság ellenállása a nők szavazati jogával kapcsolatosan. 1918. február 6-án, a 30 év feletti brit nők megkapták azt, amiért annyit küzdöttek, jogot arra, hogy szavazhassanak. Persze nem volt elég elérni ezt az életkort, sok egyéb feltételhez kötötték - többek közt házassághoz -, így a brit nők csupán 40%-a élhetett a szavazati joggal. Ám, ez csak a kezdet volt. 10 évvel később a korhatárt csökkentették, és a törvény végül biztosította, hogy szavazáskor a nőknek ugyanolyan jogaik legyenek, mint a férfiak.
Magyarországon többször is tárgyalta a Parlament a nők szavazati jogáról szóló indítványokat, de elfogadásáig rögös út vezetett. Lapozz és tudj meg mindent az I. Világháború végén történt, nőket érintő jelentős változásokról.