Kutatók egy igen érdekes összefüggésre hívják fel a figyelmet: a testvérek rivalizálása, bár elsőre utálatosnak tűnhet a szülők szemében, mégis nagyon hasznos a gyermekek számára.

A Cambridge-i Egyetem Családkutatói, egy ötéves tanulmány alapján állítják, hogy a testvérek közötti harc elősegítheti a mentális és érzelmi fejlődést, fokozhatja az érettséget, valamint segíthet a jobb szociális készségek elsajátításban is. A kutatási projekt két- és hatéves kor közötti gyerekek kognitív és szociális fejlődését vizsgálta, a fent már említett aspektusban.

A testvérek közötti harc elősegítheti a mentális és érzelmi fejlődést, fokozhatja az érettségetForrás: Shutterstock

Az egymással civakodó kölkök megtanulják az érdekérvényesítést, a konfliktuskezelési technikák alkalmazását, a problémák kategorizálását, mindezt lényegi következmények nélkül. Sőt, a kommunikáció terén is sokat fejlődnek az ilyen „gyermeki" konfrontációk alkalmával.

Minél többet harcolnak egymással a gyerekek, annál inkább megtanulják az érzelmeik szabályozását és azt, hogyan miként tudják befolyásolni másokét – mondta Dr. Claire Hughes.

A testvérek közötti versengés veszélyes is lehet.

Dr. Claire HughesForrás: University Of Cambridge - Department of Psychology

 Dr. Hughes hozzátette:

Természetesen, ha a testvéri rivalizálás tettlegességig fajul, az már nem lesz építő hatással a szereplőire. A testvérek közötti tartós erőszak következménye lehet, hogy az agresszív gyerek később bántja társait.

Fontos különbséget tenni nézeteltérés, gyakori konfliktus és rivalizálás, valamint gyűlölet és féltékenység között. Míg előbbiek normálisnak és - a fentiekből is láthatóan – építőnek mondhatóak, addig az utóbbiak rombolóak és károsak, tehát közbeavatkozást igényelnek.

Fel kell ismerni és be kell avatkozni, amikor a gyerekek közt lévő feszültség agresszívvá válikForrás: Shutterstock

Továbbá a szülők még a hasznos civakodások alkalmával sem ülhetnek a babérjaikon, időnként ugyanis segíteni kell feloldani egy-egy konfliktust, méghozzá példamutatással. A kisgyerekek leggyakrabban saját érdeküket előtérbe helyező megoldási stratégiákat választanak, ami ugye patthelyzetet eredményezhet. Épp ezért fel kell ismerni és be kell avatkozni, amikor a köztük lévő feszültség agresszívvá válik, amikor elérkezik az a pont, már nem tudják a megoldás felé előremozdítatni az eseményszálakat.