November utolsó napján, három héttel karácsony előtt ünnepeljük Szent Andrást.

Az első században élt apostol egyike volt Jézus tizenkét tanítványának. Zarándoklata során hitvitába keveredett egy uralkodóval, ami miatt börtönbe vetették, majd halálra ítélték. A legendák szerint saját kérésére egy átlósan ácsolt, X formájú kereszten halt mártírhalált. Önmagát ugyanis nem tartotta méltónak arra, hogy Jézuséhoz hasonló keresztre feszítsék.

András napja régen sokfelé ünnep volt. Az egyház számára november 30-a azért is fontos, mivel az ezt követő legelső vasárnap az Advent, a lélek ünnepének kezdete. Emellett számos népszokás kapcsolódott ehhez a dátumhoz az évszázadok során. Ezek minden vidéken hasonlóak voltak, és minden praktika, jóslás, mára talán megmosolyogtató szokás egy célt szolgált, mégpedig hogy a fiatalok megtudják, ki lesz a jövendőbelijük.

Férjjósló praktikák

Kedvelt módszer volt a hallgatózás. Nos, nem olyan értelemben, ahogyan gondolnánk, a leányok és legények ugyanis nem egymás beszélgetéseit fülelték ki. A lányok András-napján megrugdosták a disznóól oldalát. Ha erre nem ébredt fel a disznó, akkor az biztos jele volt annak, hogy a lány még abban az évben férjhez megy. De mi történt akkor, ha felriasztották a jószágot? A dédanyáinknak erre is volt válasza! Ha a zajra az anyakoca röffent először, az özvegyembert jelez, ha viszont a malac visított, akkor derék legény áll a házhoz.

Malacuk volt a leányoknak ha visított a malacForrás: Shutterstock

Mit tudott tenni az, akiknél nem volt disznóól? Ő is alkalmazhatta a hallgatózás praktikáját, csak keresnie kellett egy szemétdombot, arra felállnia és hallgatóznia. Mert abból az irányból érkezik majd a kérője, amerről a kutyák ugatnak.

A többnyire titokban, magányosan végzett praktikák sorába tartozik az is, amikor a lányok András-nap estéjén megrázzák a zsúpfedeles házak ereszét. Ha a kötényükbe búza hullik, jómódú legény lesz a férjük, ha rozsmag, akkor szegény emberre számíthatnak. Ha viszont nem csak mag, hanem pondró esik a kötényükbe, akkor már a következő évben anyai örömök elé néznek.

Talán a legismertebb módszer a gombóc vagy derelyefőzés. A lányok ezen a napon papírcsíkokat vágtak, majd mindegyikre különböző fiúneveket írtak, többnyire a kiszemelt vagy falubeli legények keresztneveit. Ezeket derelyébe gyúrták, majd forró vízbe tették mindet és amelyik először a felszínre jött, azt gyorsan kikapták és felbontották. Az rejtette ugyanis leendő férjük nevét.

Szintén a gasztronómiához kapcsolódó szerelmi varázslás volt az András-pogácsa készítése. A lányok három pogácsát sütöttek, mindegyikbe egy-egy férfinevet gyúrtak. A kisült süteményeket a ház küszöbére tették és amelyiket a legkésőbb vitte el a kutya, nos, az mutatta meg leendő férjük nevét.

Nem kellett azonban a konyhában robotolni ahhoz, hogy megtudjuk, ki is lesz életünk szerelme. Az almamag is kiváló jóslóeszköznek számított. András-naphoz közeledve sok almát ettek a lányok, de nagy odafigyeléssel fogyasztották a gyümölcsöt, ugyanis keresték azokat, amelyekben 7 vagy 9 mag van. Ha ilyen almát találtak, akkor a magokat papírba csomagolták, majd november 30-ig megőrizték és este a párnájuk alá tették. A hagyomány szerint ilyenkor álmukban megjelenik leendőbelijük.

András-napon az alma magját számoltákForrás: Shutterstock

A gyakran alkalmazott praktikák közé tartozik az ólomöntés is. A lányok egy régi kulcs lyukán vízbe forró ólmot öntenek, a hirtelen megdermedő ólom formájából pedig megpróbálják kitalálni, milyen foglalkozása lehet leendő férjüknek. Ezt a módszert érdemes lehetett egyéb névjósló varázslatokkal együttesen alkalmazni, hogy még pontosabb leírást kapjanak a férfiakról.

Ha valaki már megtudta jövőbeni férje foglalkozását és nevét is, esetleg arra is választ kapott a zsúptetőről ölébe pottyanó pondróból, hogy gyermekáldás vár rá, nem ártott tudnia, mégis mennyi időt kell várnia az esküvőig. Ehhez volt a legendárium szerint biztos módszer, a koszorúvetés. A lányok szalmakoszorút készítettek, amit megpróbáltak feldobni egy fára. Ahányadik próbálkozásra sikerült, az mutatta meg, mennyi év múlva mennek férjhez.

A leányok mellett a legények is kíváncsiak voltak, ki lesz a választottjuk. Számukra nem sok jóslási praktika állt rendelkezésre, de ezzel az eggyel is kétségtelen, hogy lefoglalták magukat. A módszer a következő: fogtak 13 cédulát, felírtak rá lányneveket, majd ezekből találomra minden nap eldobtak egyet Luca napjáig, azaz december 13-ig. Az utolsónak maradt papíron volt leendő menyasszonyuk neve.

Ti próbáltátok már valamelyik módszert? Esetleg működött is?