Sorsod kísértetiesen hasonlít a felmenőidére? Ez lehet az oka

Ha a transzgenerációs hatást úgy jellemezzük, mint afféle családi átkot, nem fogalmazunk száz százalékosan pontosan, hiszen az átokról a többségnek negatív dolgok jutnak eszébe. Ez a pszichológia tudományága által vizsgált jelenség azonban a pozitív és a negatív örökséget is magában foglalja.

Dióhéjban úgy lehetne a legegyszerűbben összefoglalni, hogy a családban látott minták, az általános életmód, a környezet, amelyben egy gyerek nevelkedik, nagyban meghatározzák azt, hogy később milyen terhekkel, illetve előnyökkel indul neki a nagybetűs életnek. A jelenség kutatói szerint azonban a generációkon átívelő effektusok nemcsak a pszichét, hanem a gének működését is befolyásolhatják anélkül, hogy a DNS-ben változást idéznének elő – ezzel foglalkozik az epigenetika tudományága.

Mindent a túlélésért

A transzgenerációs hatás fogalmát először a holokauszttúlélők leszármazottainak kapcsán használták a pszichológusok. Kimutatták, hogy a traumát elszenvedett generációt követő nemzedék annak ellenére produkálja a traumatizáltság tüneteit, hogy saját maga nem volt közvetlen áldozat.

Ilyen esetekben a gyerekeknél ugyanúgy jelentkezhet a depresszió, a szorongás, az alacsony önértékelés és az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, mint a traumát átélt szüleik életében. A jelenséget később más traumatikus utóhatású eseményeket követően is megfigyelték. A transzgenerációs hatás a háborús veteránok, katasztrófák és tömegmészárlások túlélőinek utódgenerációit ugyanúgy sújthatja, de a szexuális zaklatást, nemi erőszakot elszenvedők családjában is jelentkezhet.

Akár a növénynek a föld

Az epigenetika a pszichológiai hatásoknál mélyebben nyugvó tényezőknek tulajdonítja a generációkon át öröklődő változásokat. Ezek a módosulások a valódi genetikai mutációkkal ellentétben visszafordíthatóak, illetve viszonylag rövid távon is érvényesülhetnek.

A terület kutatói között konszenzus alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a gének működésének megértéséhez szükség van a környezeti hatások vizsgálatára, mert azok befolyásolják a genetikai állomány egyes részeinek átíródását, azaz azok kifejeződését vagy gátlását.

A környezeti hatások közé sorolhatjuk például a táplálkozást, a mozgást, a higiéniát, az alvást, valamint a káros szenvedélyektől való függést, illetve azok kizárását az életvitelből.

Például ha egy gyermek felmenői között többen autoimmun gyulladásos betegségben szenvedtek, a pici örökölheti a hajlamot, ám a rendellenesség nem feltétlenül alakul ki nála, amennyiben nem érik őt olyan hatások, melyek a kóros géneket „ingerelhetik". (Tehát a megfelelő életmóddal, táplálkozással, testmozgással elkerülhető a baj, még akkor is, ha esetleg az illető hajlamos egy adott betegségre.)

A jelenségre már számos tudományos kutatás során találtak bizonyítékokat. Skandináv adatok szerint fiatal férfiak utódnemzés előtti éhezése csökkentette a leszármazottak cukorbetegségre való hajlamát. Emellett igazolást nyert, hogy a rendszeresen dohányzó kismama három generáción keresztül is okozhat károsodást; az utódoknál gyakrabban fordulnak elő légúti betegségek, például asztma.

Az állatvilágban is megfigyelhetünk hasonló példákat: bizonyított, hogy a rovarölő szerekben megtalálható vinklozolin négy nemzedéken át roncsolja a hereszövetet, illetve gátolja a hímivarsejt-termelést. Továbbá 2013-ban kimutatták, hogy meghatározott keretek között a félelem is átöröklődhet az egereknél.

Nyitókép: Shutterstock