A nagymértékű stresszel járó helyzetekre az ember többféleképpen reagálhat. A „túlélés” érdekében helyzet és személyiségfüggő, hogyan reagálunk, de van négy alapvető traumareakció, melyek közül kivlasztjuk az aktuális szituációban számunkra megfelelőt, vagy leginkább annak tűnőt. 

Azt, hogy miképpen reagáljunk a komoly stresszel járó helyzetekre, már gyerekkorunkban megtanuljuk. A későbbi életszakaszokban, tehát felnőttkorban, ha fenyegető szituációban találjuk magunkat,  az lesz az alapértelmezett válaszreakciónk, ami gyerekként belénk rögződött. 

A négy traumareakció és azok egészséges és egészségtelen megnyilvánulásai

Szakemberek szerint négyféle traumareakció létezik. Ezek: 

  • Harc
  • Menekülés
  • Lefagyás
  • Behódolás

A négy reakciótípus közül normál esetben mindegyik a megoldási készletünk része, tehát nem minden „fenyegetésre” reagálunk ugyanúgy, de mindegyikre reagálunk valahogy. Hogy mikor, melyiket választjuk, nagyban függ attól is, hogy egy adott szituációhoz kapcsolódik-e valamilyen korábbi vagy tartósan megjelenő trauma. Ezért a megküzdési reakcióink éppúgy lehetnek egészségesek, mint egézségtelenek. 

A harc, mint egészséges és egészségtelen reakció

A küzdelem, mint önvédelem többféleképpen megnyilvánulhat. Egészséges formában, ha tegyük fel, megtámad egy vadállat – amire lássuk be, a legtöbb ember életében sosem kerül sor –, amire csapdába ejtéssel, akár annak lelövésével reagálsz, az egy egészséges harcreakció. Életszerűbb példával élve, ha valaki sérteget, bántalmaz, arra reagálhatsz úgy, hogy határozottan visszautasítva a magatartását azt mondod: „Eddig és ne tovább! nem beszélhetsz, viselkedhetsz velem így!”

Tehát, ha pozitív módon használod, a harc, mint reakció segíthet abban, hogy 

  • megtanulj határozottnak, bátornak lenni
  • meghúzd a határaidat
  • megvédd magad és a szeretteidet, ha szükséges
  • erős vezetővé válj.

Ha azonban a küzdelem félelemből, kétségbeesésből vagy akár bosszúból fakad, akkor egészségtelen megnyilvánulása a düh, vagdalkozás, agresszió, mely végül nem hoz mást, csak pusztítást, veszteséget okoz, és tovább mélyítheti a traumát, ami miatt így reagált az ember az adott fenyegetésre.

A küzdelem, mint önvédelem többféleképpen megnyilvánulhatForrás: Shutterstock/Antonio Guillem

Az egészségtelen harc traumareakciója a következőkhöz vezethet:

  • folyamatos viselkedéskontroll
  • nárcisztikus hajlamok
  • zaklató magatartás
  • viselkedési zavarok
  • másoktól követelt perfekcionizmus
  • a „jogom van hozzá” érzése

Olykor a harc egészségtelen megnyilvánulása befelé fordul, ilyenkor látható az emberen az ok nélküli, önmagára irányuló düh, vád. 

Ha felismered magadban a harc egészségtelen megnyilvánulásait, először is légy elnéző önmagaddal szemben, nem tehetsz róla, ha ez volt gyermekkorodban vagy egy traumatikus helyzetben a túlélésed záloga, a megoldás, hogy ép bőrrel megúszd azt, amivel szemben találtad magad. Tudatosítsd, hogy ennek már vége, nem kell örökké így reagálnod minden nehezebb helyzetre. Próbáld bölcsen használni, a javadra fordítani a harckészségedet úgy, hogy az ne romboljon, hanem építsen, elsősorban téged. 

Menekülj, de csak, ha tényleg indokolt

Ha küzdeni hiábavaló, az adott szituációt harccal nem lehet megnyerni, érdemes inkább kilépni belőle. Ilyenkor az agy azt az utasítást adja, hogy „fuss, hagyd el a helyszínt”, legyen az valós fizikai veszély, vagy éppen egy ártó beszélgetés. A menekülés egészséges megjelenési formája, ha a kellemetlen, kínos helyzetből kilép az ember, amolyan „okos enged, szamár szenved” alapon nem hagyja magát tovább mérgezni.

Az egészséges stresszre adott menekülési válasz segít, hogy

  • kilépj a mérgező beszélgetésekből, a parttalan vitákból
  • lezárd az ártó kapcsolataidat
  • távol tarts magad a fizikailag veszélyes helyzetektől
  • felismerd a valódi veszélyt.
Ha küzdeni hiábavaló, az adott szituációt harccal nem lehet megnyerni, érdemes inkább kilépni belőleForrás: Shutterstock/Ndab Creativity

A megoldatlan traumát szenvedők azonban mindent veszélyként érzékelhetnek, ami egészségtelen menekülési reakciókhoz vezethet, melyek a következők lehetnek:

  • kényszeresség
  • folyamatos elfoglaltság
  • pánik és állandó félelem
  • perfekcionizmus
  • munkamánia
  • állandó jövés-menés

Lefagyás, avagy „tettesd magad halottnak, hátha nem vesznek észre”

Bár nem olyan gyakori, mint a harc és menekülés, a lefagyási reakciót is sokan ismerik. Ilyenkor az ember marad, ahol van, de tart egy kis szünetet. Ez a megoldás akkor a legmegfelelőbb, amikor a nagy nyomást okozó hely, helyzet, személy elől elfutni nem lehet, küzdeni meg nem érdemes vele.

Egészséges lefagyás lehet a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét az adott pillanatban. Időt hagyni, megélni azt amiben, amikor, ahol van az ember. Így kiszakadni a folyamatos szorongásból, melyet akár a munkahely, a családi problémák, a jövőn való elmékedés stb. okoz. A figyelem összpontosítása az adott problémára, annak megoldására.

A lefagyási reakció is válhat egészségtelenné, ha traumával érintett. Például ha egy gyerek, akinek bántalmazó szülője van, a lehető legcsendesebb próbl lenni, hogy elkerülje a szülő haragját. Vagy, ha egy fenyegető helyzetben valakin annyira eluralkodik a félelem, hogy nem tud megmozdulni.

Lefagyás, avagy „tettesd magad halottnak, hátha nem vesznek észre"Forrás: Shutterstock/Peopleimages.Com - Yuri A

Az egészségtelen lefagyás-reakció okozhat

  • disszociációt, azaz a személyiség szétszakadását
  • elszigetelődést
  • döntéshozatali vagy cselekvési nehézségeket
  • látszólagos lustaságot
  • félelmet a változástól, az új dolgoktól, azok kipróbálásától

Sokszor a lefagyással reagáló személy amiatt ragad meg tartósan a trauma okozta állapotban, mert attól fél, hogy annak megszűnésével is ugyanúgy fennáll majd a vészhelyzet.

A behódolás, mint traumareakció

A behódolás a legkevésbé ismert traumareakció, és elsősorban azokra lehet jellemző, akik sok időt töltenek mérgező személyek közelében, és megtanulják, hogyan tegyék boldoggá a bántalmazót, így semlegesítve az őket érő fenyegetést.

Egyes esetekben az behódolás (hízelgés) eredményes lehet. Mondjuk olyankor, amikor üldöz egy vadállat, vagy csak egy szabadon futkosó kutya: odavetsz neki egy darab húst, amivel egy időre eltereled a figyelmét, és amíg ő falatozik, te elmenekülsz.

Komolyra fordítva a szót, akiknek a behódolás traumareakciójuk, általában nagymértékben alkalmazkodnak mások érzelmeihez és szükségleteihez. Ez az érzékenység képessé teheti őket arra, hogy mélyen átérezzék mások problémáit, és támogatást vagy vigaszt nyújtsanak a rászorulóknak. Ezen túlmenően, az, aki a múltban bántalmazó vagy veszélyes helyzeteket élt át, a behódolási stratégiával minimalizálhatja az okozott károkat, segítségével megőrizheti a fizikai és érzelmi biztonságát.

A behódolás a legkevésbé ismert traumareakció, és elsősorban azokra lehet jellemző, akik sok időt töltenek mérgező személyek közelébenForrás: Shutterstock/Geinz Angelina

Ám ez a reakció sem mindig egészséges vagy fenntartható, noha kezdetben védelmet nyújthat. A pozitív hatásai ugyan bizonyos összefüggésekben valósak, az behódoló traumaválasz akadályozhatja a személyes fejlődést és jóllétet, idővel a túlzott odaadás, az önelhanyagolás és a valódi szükségletek elfojtása érzelmi kimerültséghez, társfüggőséghez és az önállóság, önrendelkezés elvesztésével járhat.

Kérj segítséget!

Ha felismered magadban, hogy bizonyos veszélyesnek megélt helyzetekre rendszeresen rosszul reagálsz, a vészhelyzetként megélt szituációk, stressz miatt folyamatosan szorongsz, kérd szakember segítségét, aki például kognitív viselkedésterápia segítségével támogat az egészséges traumareakciók kialakításában.