A nárcisztikus anya sokszor nem kiabál, nem üt, nem fenyeget nyíltan. Mégis folyamatosan fáj. Mert az ő fegyvere a csend, a lesajnálás, a végtelen elvárások, és az, hogy soha nem vagy elég. Az ilyen édesanya nem elég bájos, nem elég jó és nem elég figyelmes. A gyermek így nemcsak önmagát kezdi el gyűlölni, hanem megtanulja: a szeretet ára a teljes önfeladás.
A nárcisztikus anya nem pusztán hiú vagy önző.
Általában:
A külvilág számára sokszor példás anyának tűnik, de otthon gyakran érzelmi játszmákba kényszeríti a gyermekét, ahol a szeretet mindig csak feltételesen jár.
A gyerek:
A legfájóbb, hogy a nárcisztikus anya sokszor eléri, hogy a gyerek saját maga ellen forduljon: megkérdőjelezi az érzéseit, túlzónak tartja a fájdalmát, vagy nem érti, miért olyan nehéz boldognak lenni.
Ha valaki felnőttként felismeri, hogy nárcisztikus anya nevelte fel, az gyakran katartikus és fájdalmas felismerés egyszerre. A harag, a szomorúság és a bűntudat egymást váltogatják, hiszen „mégiscsak az anyám volt”.
De fontos megérteni: a múltad nem a te hibád, a gyógyulásod viszont a te felelősséged. A nárcisztikus anya mellett felnövés nem gyengeségre, hanem túlélésre nevel. A valódi, feltétel nélküli szeretetet pedig felnőttként is újra lehet tanulni.
Igen, ki lehet. És kell is. A terápia, az önismeret, a határok tanulása és az érzelmi minták újraértelmezése segíthet leválni a múlt árnyairól. És a legnagyobb ajándék az egésztraumában az: megtanulhatod, hogy te másképp szeretsz. Hogy benned már ott van a képesség arra, amire ő sosem volt képes — elfogadni, látni és nem birtokolni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.