A rajzolás nem csupán játék, hanem az önkifejezés egyik legfontosabb formája, különösen azoknál a gyerekeknél, akik még nehezen fejezik ki szavakkal az érzéseiket. Egy-egy gyerekrajz sok mindent elárulhat készítője érzelmeiről, családi kapcsolatairól és aktuális hangulatáról. Fontos azonban tudni, hogy egy rajz önmagában nem diagnózis, csak egy apró jelzés, amely segíthet jobban megérteni, mi zajlik a kicsik lelkében.

Forrás: Tetra images RF
A gyerekrajzok pszichológiája
Kutatások szerint a gyermekrajzokban megjelenő mintázatok, színek és arányok kapcsolatban állhatnak a családi légkörrel vagy a kis művészek lelki állapotával, de vannak szempontok, amiket figyelembe kell venni. Ilyen a gyermek életkora, a fejlettségi szintje, a kulturális háttere és az aktuális érzelmi helyzete. Cikkünkben feltárjuk, melyek azok a jelek, amelyek sokat elárulhatnak egy gyermek belső világáról.
1. A rajz szerkezete és a figurák elrendezése
Ha a családtagok mosolyognak, egymás mellett vagy közel helyezkednek el, az szeretetteljes kapcsolatokra utal. A gyerekek gyakran középre rajzolják magukat, ami azt mutathatja, hogy biztonságban érzik magukat a családban. Ha viszont a figurák aránytalanok, távol állnak egymástól, vagy a rajz rendezetlen, az belső feszültségre, bizonytalanságra utalhat. Ugyanilyen árulkodó, ha a gyerek saját magát nagyon kicsinek vagy épp hatalmasnak ábrázolja, esetleg kihagy valakit a családból. Az ilyen jelek nem feltétlenül utalnak súlyos problémára, de érdemes figyelni rájuk, főleg, ha rendszeresen visszatérnek.
2. A színek fontossága
A színek a gyermekek számára az érzelmi önkifejezés egyik legerősebb eszközei. A meleg, élénk árnyalatok, például a sárga, piros vagy narancs általában jókedvet, nyitottságot és biztonságérzetet sugároznak. A kék vagy zöld nyugalmat, a sötétebb tónusok, mint a barna vagy a szürke visszahúzódást, szorongást jelezhetnek. Sok szülő megijed, ha a gyereke feketével rajzol, pedig ez önmagában nem baj.
A fekete nemcsak szomorúságot jelenthet, hanem lehet egyszerűen a düh, a feszültség vagy egy rossz nap levezetésének módja is.
Ha a színválasztás időszakos és változó, az természetes. Ha viszont tartósan megmarad, érdemes mélyebbre ásni.
3. Aprólékosság
A gyerekek rajzaiban a részletesség szintén sokatmondó lehet. Egy részletgazdag, aprólékosan kidolgozott mű azt mutathatja, hogy a gyermek magabiztos, odafigyel és érzelmileg stabil. Ha viszont gyakran hiányoznak alapvető elemek, például arcok, karok, szemek, vagy a figurák összemosódnak, az bizonytalanságra vagy érzelmi elzárkózásra is utalhat. A gyermek életkora is fontos, hiszen egy négyévesnél még természetes, hogy egyszerűbb, sematikus figurákat rajzol, míg egy iskolásnál a hirtelen visszalépés a részletességben már figyelmeztető lehet.
4. A kulturális és környezeti háttér szerepe
Nem szabad elfelejteni, hogy a rajzok értelmezését nagyban befolyásolja a gyermek kulturális és családi környezete. Míg a nyugati gyerekek rajzaiban a mosolygós arc, a középre helyezett család és a sok szín a norma, más kultúrákban egészen más jelentéstartalommal bírhatnak a képek. Afrikában például a gyerekek gyakran érzelemmentes arcokat rajzolnak, és nem feltétlenül helyezik magukat a szülők mellé. Ez nem elzárkózást jelez, hanem a kulturális normákat, náluk az érzelmek visszafogott kifejezése a természetes. Emellett ők több gondozóval nőnek fel, így nemcsak a szülőket, hanem más rokonokat vagy ismerősöket is közeli kötődésű személyeknek tekintik, ami a rajzaikon is megmutatkozik.
A rajz tehát mindig a gyermek saját világának tükre, nem pedig egyetlen, általános szabályrendszer szerint értelmezhető jelzés.
5. A pillanatnyi hangulat befolyása
Egy gyermekrajz mindig a pillanatnyi lelkiállapot lenyomata. A pszichológiai kutatások kimutatták, hogy a gyerekek rajzai mérsékelten tükrözik a családi légkört. Azok a gyerekek, akik meleg, támogató közegben nőnek fel, általában pozitívabb, harmonikusabb képeket készítenek, míg a feszültebb családi helyzetben élők rajzai gyakrabban komorabbak vagy rendezetlenebbek. Fontos azonban, hogy egyetlen rajz nem bizonyít semmit, hiszen a gyerek pillanatnyi hangulata, egy rossz nap, vagy akár egy mese is befolyásolhatja, mit rajzol. A szülő dolga nem a következtetés, hanem az odafigyelés. Ha valami tartósan megváltozik a gyerek rajzaiban, az lehet egy jel arra, hogy érdemes beszélgetni vele vagy kikérni szakember véleményét.


