Így szereld le szeretettel a tapadókorong-gyerekedet

A tapadókorong-gyerek nem rossz, csak végtelenül szeret és kötődik. Szülőként azonban nemcsak a közös móka, hanem a tudatos gyereknevelés is a feladatod, és bármennyire is próbál visszahúzni, az önállóság lesz az a legnagyobb ajándék, amit adhatsz neki. Segíts neki abban, hogy megtanulja, nélküled is biztonságos a világ. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra.

Gyereknevelési kihívás, amikor már összenőttetek

A tapadókorong- vagy matricagyerek az a kis ember, aki nem tud nélküled létezni. Minden percét anyával, vagyis veled akarja tölteni: a lábadon csimpaszkodik, a fürdőszobaajtón keresztül beszél hozzád, és óriási hisztit csap, ha egyedül szeretnél lenni pár percig. Ugyan a gyerekek természetes módon a biztonságot és a szeretetet keresik, ez a fajta túlzó kötődés már nem biztos, hogy egészséges a fejlődése szempontjából. Arról nem is beszélve, hogy neked is jogod van a privát szférádhoz, például egy nyugodt öt perces mosdószünethez. 

Ha kiborul, amikor egyedül mennél a boltba, vagy az apja akar vele játszani nélküled, akkor elérkezett az idő, hogy finoman, de határozottan lefejtsd magadról a kis tapadókorongodat.

Ne hibáztasd magad, ha néha eleged van

Ismerd csak el, lehetsz akármennyire jó anya, ha a gyereked egész nap szó szerint rajtad lóg, az egy idő után nagyon fárasztó tud lenni. A tapadókorong- vagy matricakorszak tehát nemcsak a gyereknek, de neked is nehéz. Míg a kicsiből szorongást, addig belőled ingerültséget és bűntudatot vált ki, amiért néha szeretnél csak öt percig egyedül lenni. Hidd el, ez az igény teljesen normális, a gyereknevelésnek nem kell börtönnek lennie, ahol te vagy a rab. 

Az nem önzés, hogy időnként szeretnél valamit a gyereked ölelő karjai nélkül csinálni, inkább feltöltődés. Vond be apát is bátran, hiszen ő is tud mesét olvasni, vacsorát adni vagy altatni. Adj teret más gondviselőnek is, hogy a gyerek ne csak benned lássa a biztonság forrását.

Szeretettel szakítani, avagy az egészséges kötődés kialakítása

Ne ijedj meg! A folyamat célja ugyanis nem az, hogy eltaszítsd magadtól, hanem hogy megtanítsd neki, nélküled is biztonságban van. Az első és legfontosabb a kiszámíthatóság megteremtése, vagyis a napi rutin kialakítása. Ebbe bármikor tud kapaszkodni, mivel a keretek automatikusan biztonságérzetet nyújtanak számára. Ha tudja, mire számíthat, kevésbé fog szorongani. 

Miután ez a rendszer beállt, jöhetnek az apró „szabadságok”. Hagyd, hogy egyedül játsszon a szobájában, miközben te a konyhában tevékenykedsz. Sikerült pár percig nélküled is ellennie? Szuper! Dicsérd meg érte, ezzel megerősíted az elvárt viselkedést, és csodát teszel az önbizalmával. Pár nap után megkezdődhet az igazi kiképzés, vagyis a rövid elválások. Amikor kilépsz az ajtón, mindig mondd el neki, hová mész, mikor fogsz hazaérni, és ezt mindig tartsd is be! Így megtanulja, hogyha elmész, az nem örökre szól, csak egy kis időre. Fontos, hogy ezeket a gyereknevelési tippeket fokozatosan vezesd be, akár több hét is eltelhet, míg normalizálódik a helyzet. De semmiképp se add fel, hiszen a jó szülő egyik ismérve a következetesség.