Nem megy? Nyomás válni! - Az elhagyott pasi naplójából

De akkor nem stimmel a statisztika. Az is lehet - és akkor bocs KSH -, hogy ez a bölcs többség nem létezik. Csak a nők meg a pasik jelentős része kapásból hazudozni kezd, fényezi magát, amint lehetőséget kap rá. Tőlem rendesen megkapták a lehetőséget. Ugyanis tudtam: párkapcsolati krízis - mondhatjuk katasztrófának - túléléséhez muszáj dumálni, lökni a sódert. Kibeszélni, amit ki kell.
Csak a pszichológus baromi drága, legalábbis az, akiben bíztam volna.

Így abból főztem, ami kéznél volt. A két félbolond, lrina és Rebeka, plusz bárki. Ügyintézés közben kisasszonyok a mindenféle irodákból, boltok eladói, eladónői, sarki zöldséges, közutak kedélyesebb zsernyákjai. Nem válogattam, minddel átbeszéltük a dolgot. Volt, hogy az aktuális terapeuta azzal kezdte a megmondást, hogy "na igen, amikor ő meg az asszony hasonlóképpen", vagy "ja, ja, ők is voltak csinben a férjével". De példáik valahogy mindig hepienddel végződtek. Mert végül rájöttek a frankóra, és máig is boldogan élnek, úgy fognak holnap meg azután is, amíg meg nem halnak. Már ha és egyáltalán lehet ilyen triviális vége annak, ami tökéletes.

Elszólásaikból azért frankón kirajzolódott saját elcseszett életük. Rossz alkuk, önáltatások, alámenések, alázások lapultak a link duma mögött. Sokszor akartam közbeugatni: cseszd meg, próbálj egyszer önmagadba nézni, és őszinte lenni a pároddal is! Ha nem megy, nyomás válni! De, baszki, ez az én terápiám volt, nem az övék. Hát csak hallgattam, hogy én mekkora pancser vagyok, ők meg milyen királyok. Az életükben minden zsír.

Az efféle hazugságokkal nem az a legnagyobb baj, hogy - amúgy elég ganaj módon - az kap általuk újabb rúgást - hiszen nem mindenki vágja rögtön, hogy csak vakítják -, aki amúgy is padlón van, és mást várna. Hanem az velük az igazi baj, hogy a hazudozó önmagát veri át a legdurvábban. A dolog működése nem túl bonyolult, viszont roppant szánalmas.

Képzeljük el, hogy van egy faszi vagy spiné, aki fura irritációt érez a torkában, ezért elmegy egy kórházba, ahol ki tudnák vizsgálni. Csak ott betéved a baleseti sebészet kórtermébe, ahol brutál dolgokkal szembesül. És nem a gégészet, hanem a kijárat felé veszi az irányt. Mert kapásból az jut eszébe: nehogy már maga is ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön. Vagyis szimplán beszarik. Amit viszont tagad. Inkább aszongya magának: a traumatológia sérültjeihez képest ő tulajdonképpen rendben van. Az a kis basz a torkában meg elmúlik.

Hát, azért az nem olyan biztos. Ezzel a technikával párkapcsolati viszonyok között éveket lehet elpazarolni. Ami saját irányban ostobaság, a másikkal szemben aljasság. És ha szembe jön valaki, aki már túl van a dolgon, akkor az észosztás helyett - ha már a szerényebb, empatikus, együttérző szavak nehezen jönnek - érdemesebb a saját ügyeken eltöprengeni. Önzetlen tanács, mert nekem amúgy sokat segítettek, akik erre képtelenek. Hülyén ugyanis praktikusabbak. Akkor lehet látni, hogy hozzájuk képest velem tényleg nincs akkora gáz. Még akkor se, ha azzal viszont nem tudtam szót váltani, akivel tizenöt évet lehúztam. Petra a szentendrei balhé után felszívódott. Ha kerestem: semmi.