Hancúr a lépcsőházban - Társat keres a pasi

Szöszi nem sokat kérdez, határozottan és jól érthetően a saját belvárosi címét adja meg a taxisofőrnek, én meg fapofával úgy teszek, mintha teljesen
természetes lenne, hogy együtt töltjük az éjszakát alig pár órányi felületes fecsegés, poharazgatás után.

Az internetes társkeresőkön a jól megszokott sablonos levelezésnél, chatelésnél, webkamerás hancúrnál mindenesetre színesebb, de jóval drágább az éjszakázás - jut eszembe az egyre vékonyabb tárcámra pillantva.

Apróm is maradt még! Megcsörgetem a fémdarabokat a bal első zsebemben. Jut neked is pajtás! - szemügyre veszem a visszapillantóban a taxisofőr elgyötört ábrázatát, aki kényszert érez arra, hogy megossza velünk a fél életét: levegővétel nélkül beszél, és csak mondja a magáét, be nem áll a szája.

Szöszi valamiféle búgatószert vehetett magához az űrkocsma mosdójának magányában, ahol az arcát renoválta. Én megpróbálom kitapogatni apróim felületének domborzatát és a pénzérmék kerületéből kikövetkeztetni, hogy mennyi pénzem maradt.

Ez alatt Szöszi kutató, fürkésző, matató ujjaiba botlok. A lány szemeiben enyhe őrültség látszik, teljesen begőzölt a taxi hátsó ülésén, tudomást sem véve arról, hogy egy kocsiban ülünk. Félszemmel Jánost, a taxisofőrt figyelem a visszapillantóból. Ő tovább monologizál az utat fürkészve, én néha válaszolok az önmagának feltett kérdéseire figyelemelterelés gyanánt.

Közben Szöszi vérszemet kap, lassan, begyakorolt mozdulatokkal simogatni kezd. Alig marad időm kibújni a kabátomból, hogy rádobhassam Szöszi kezére. János, a sofőr elméletileg láthatott mindent!

Nem merek a visszapillantótükörbe nézni! Kicsit gyorsabban, ha lehet! - szólok Jánosnak. - Megérkeztünk! - mondja Szöszi, majd szedelőzködik, én is rendbe szedem magam, enyhén remegő lábakkal szállok ki a taxiból, miközben Szöszi taxicsekkel fizet. - Buktad a jattot, Jancsi! - intek a bőbeszédű taxis után.

- Itt lakom! - babrál a zárral Szöszi, akinek esélyt sem adok a védekezésre, behúzom a lépcsőházukba és a kovácsoltvas korlátnak döntve hevesen csókolgatni kezdem, kihámozom a kabátjából és felhúzom a tunikáját.

- Van nálad gumi?- térít magamhoz az eksztázisból Szöszi hangja. Természetesen nincs, pont most, de még emlékszem arra a pillanatra, amikor otthon, az éjjeliszekrény fiókjába kotorásztam, és felfedeztem a rég nem használt óvszereket. Még egy pillanatra át is suhant az agyamon, hogy talán jól jöhet még az este, de magamhoz hűen hagytam a csudába. Zokniban lábat mosni? Persze, még csak azt kéne. Óvszert csak prostinál használ az ember - gondoltam igen bölcsen -, ebben az erkölcstelen, nemi betegségekkel teli léha világban.

- Vigyázok! Becsszó! - Mi mást mondhatnék? Most ezen bukjon meg az éjszaka? Rohanjak el egy éjjel-nappaliba, és addig hagyjam magára Szöszit félmeztelenül, vágyakozva a kietlen, hideg, sötét lépcsőházban?

- Gyere fel a lakásomba, bármit kérhetsz tőlem! Megteszem! - kérlel szemlesütve, szégyenkezve, megalázkodva. Szöszivel tartok.

Folytatjuk...

Gantner Ádám 38 éves, harmadik kötetes író. Három évet töltött fent különböző internetes portálokon, ebből írta meg a tavaly nyáron megjelent, nagy botrányt kavaró A L@tor című könyvét, ami az internetes társkeresést veszi górcső alá. Jelenleg a negyedik könyvén dolgozik.