Abortusz után - Életeket tehet tönkre a feldolgozatlan gyász

A környezet a legtöbb esetben az abortusz előtt nem segít, de utána azt érzékelteti, tulajdonképpen elkerülhető lett volna a halálos beavatkozás, vagyis "csak" az anyán múlt a dolog, viselje a teljes felelősséget, annak minden fizikai-lelki következményével együtt.

Azonban a szűk vagy tágabb környezet ítéletétől függetlenül is éppen elég problémával kell szembenéznie az abortuszon átesett nőknek, még akkor is, ha látszólag a döntést a kényelem diktálta. Mert már nem kellett a családba a harmadik, sokadik baba, mert már idősnek érezte magát a nő az új anyaságra, mert a családfenntartó nem akart még egy éhes szájjal többet.

Valójában minden esetben súlyos dráma zajlik a felszín alatt, és a magzatát elveszítő nő önbecsülése is a babával együtt veszik el, ahogy az addig dédelgetett világképe is, amely az abortuszig kiegyensúlyozott és stabil volt, örökre eltűnik. Abortusz után a legtöbb nő számára a világ félelemmel és sötét árnyakkal telik meg, a jövő kiszámíthatatlanná válik és soha, de soha többé nem fogja biztonságban érezni se magát, se szeretteit, hiszen ha ő maga képes volt erre a döntésre, akkor a világon bármi megtörténhet.

Mindebből a család, a közvetlen környezet néha semmit sem érzékel, néha a fájdalom és bűntudat világosan olvasható, akkor is, ha az abortuszon átesett nő egy szóval sem jelzi a benne dúló gyilkos vihart.

Nem áll rendelkezésünkre pontos, értékelhető statisztika arról, hogy abortusz után hány nő kísérel meg öngyilkosságot, ahogy arról sem, hogy azoknál a nőknél, akiknél súlyos depressziót diagnosztizálnak, más esetben alkoholizmust vagy drogfüggőséget állapítanak meg, hány esetben lelhető fel személyes történetükben az abortusz. Feltételezhetően jóval többször, mint ahányszor a szoros összefüggést az egészségügy vagy a nő környezete megállapítaná, pedig a gyors vagy a lassúbb, de célratörő önpusztító magatartás egyik legfájdalmasabb oka a nők körében az abortusz, és az azt követő fel nem dolgozott érzelmi-morális válság.

Az abortusz az egész család életét feldúlja, addig "jól működő", vagy annak tűnő kapcsolatokat zúzhat szét, de előtte számos területen mutatja meg pusztító hatalmát:

- Az abortuszon átesett nő fájdalma enyhítésére különféle tompítókat alkalmazhat: alkohol, nyugtatók, drogok.
- Szexuális élete alapvetően megváltozhat, ha stabil párkapcsolatban élt, elillanhatnak a vágyak, nem kívánja többé a gyönyört, úgy érzi, meg sem érdemli. Máskor önpusztító, eszelős szexuális ámokfutásba menekülhet. Így, ezzel bünteti magát.
- Addigi magatartása megváltozik: bizonytalanná válik, nem érzi többé kompetensnek magát olyan területeken sem, ahol addig ragyogóan teljesített, illetve ennek kompenzálására, máskor a feszültség levezetése miatt agresszív kitöréseket produkálhat. Mindkét esetben veszélybe kerülhet a munkája, megélhetése.
- Emberi kapcsolatai is átalakulnak, veszélybe kerülnek. Mélységes szégyennel küzd, úgy érzi, mindenki róla és a meg nem született babáról beszél. Nem találja a helyét a barátok, kollégák, rokonok között, hiszen azt hiszi, elveszítette megbecsülésüket és szeretetüket, és hogy az egész világ elítéli őt.
- Álma a személyes jövőről megváltozik, nem tartja többé alkalmasnak magát egy szép, jól működő család létrehozására, nem törekszik a továbbiakban tartalmas, előre mutató kapcsolatra. Felszínes, üres viszonyokkal bünteti magát.
- A legfélelmetesebb azonban, hogy az esetleges életben lévő gyermekeihez fűződő kapcsolata is konfliktusokkal, feszültségekkel terheltté válhat, hiszen nem érzi többé magát jó anyának. Úgy érzi, megbukott édesanyaként és emberként is, ezért nincs, nem is lehet jó hatással gyermekeire.