Nem Szita Bence volt az egyetlen áldozat

P. Erika ugyanis nemcsak nevelőanya volt, de édesanya is egyben, aki a gyilkossággal saját két gyermekét is veszélybe sodorta és a sorsára hagyta. Hogy mi játszódott le a gyilkos nő elméjében és lelkében, hogy milyen magába fojtott és a külvilág előtt hosszasan rejtegetett indulatok és düh vezetett végül odáig, hogy kínhalálra ítélte mostohafiát, még nem tudhatjuk. Ahogy nem tudhatjuk azt sem, hogyan volt képes saját gyermekei sorsát Bence brutális meggyilkolásával megpecsételni.

A két gyermek környezete nem biztos, hogy elég toleráns ahhoz, hogy ne kezelje bűnbakként a gyilkos nő utódait. Pár napja történt híradások szerint megfenyegették P. Erika családját, így P. Erika lányának és unokájának el kellett költöznie Kaposvárról. De a környezet bosszúvágya által vezérelt vádaskodás nélkül is szinte feldolgozhatatlan az a teher, ami P. Erika gyermekeire nehezedik.

A híradásokból kiderült, hogy a két csonka család, P. Erika és gyermekei, valamint Szita Bence és nevelőapja egy ideig egy háztartásban, a mai magyar társadalomra jellemző módon, mozaikcsaládként éltek együtt. A mozaikcsalád úgy jön létre, hogy a párkapcsolatba érkező felnőttek hozzák magukkal az előző kapcsolatból vagy kapcsolatokból született gyerekeket, akiknek aztán feladatukká válik, hogy közös családként éljenek a továbbiakban együtt.

Ugyan Bence nem vér szerint kötődött nevelőapjához, ettől függetlenül, ahogy az minden mozaikcsaládban elvárás, az addig eltérő környezetben élő gyermekeknek egymáshoz kellett volna csiszolódniuk. Hogy ez mennyire sikerült, az Szita Bence nevelőapjának nyilatkozatából sejthető, aki a TV2 műsorában, a Frizbiben elmondta, hogy Bence és P. Erika fia nem jöttek ki egymással, ami olyan konfliktusokat okozott a kettejük kapcsolatában, hogy arra kérte P. Erikát, a családi béke érdekében költözzenek vissza korábbi otthonukba. Vannak azonban, akik arról beszélnek, a nevelőanya képtelen volt elfogadni azt a szeretettel teli kapcsolatot, amely Bence és nevelőapja között volt, vagyis puszta féltékenység vezetett a különköltözéshez és végül a tragédiához.

Akárhogy is történt, az eset több mint döbbenetes. P. Erika a kegyetlen gyilkossággal ugyanis magára hagyta saját gyermekeit is, akik addig bíztak benne, és rajongva szerették. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogyan lehet egy ilyen traumát feldolgozni? Ha valakiről, akit édesanyaként szerettél, hirtelen kiderül, hogy egy kegyetlen gyilkos? Gazdag Enikő pszichológust kérdeztük, hogy az elkövető P. Erika gyermekei vajon mit élhetnek át most - és hogyan változhat a személyiségük egy ilyen tragédia után.

"Szinte biztos, hogy a felbujtó, és ahogy ma már látjuk, Bence megkínzásában és meggyilkolásában is részt vevő nőről a vizsgálatok során ki fog derülni, hogy valami olyan torzulás van a lelkében, amelyet már régóta szakembernek kellett volna kezelnie" - mondta el a pszichológus szakértő. "Ez ugyan nem ad felmentést számára, de gyermekei számára a gyász folyamatát megkönnyítheti. Hiszen ebben a pillanatban azt kellene feldolgozniuk, hogy édesanyjuk, aki őket a világra hozta, akitől létük, jólétük, biztonságuk függött, tulajdonképpen szörnyeteg. Ez egy gyermek számára szinte feldolgozhatatlan. Ha azonban kiderül, hogy édesanyjuk akkor, amikor gyilkolt, nem volt önmaga, az talán valamit enyhíthet a gyerekek kínjain. A feldolgozás ettől függetlenül talán egy életen át tart majd, és lesznek szakaszok (most is!), amikor nagyon komoly szakmai segítségre lesz szükségük. Professzionális segítség nélkül a már most áldozattá vált gyerekek olyan további sebeket szereznek be, amelyek hatással lehetnek a személyiségük alakulására."

Gazdag Enikő szerint még súlyosabb a helyzet, ha a gyilkos nő valamelyik gyermeke bűntudattal küzd, ha azt hiszi, ő tehet arról, hogy elmérgesedett a viszony Bence és P. Erika családja között: "Ilyenkor a gyerekek közötti legártatlanabb szóváltás is iszonyú drámaként köszön vissza, minden odavetett megjegyzés, apró lökés vagy 'árulkodás' tűzként égetheti a kicsi lelkét. Nagyon fontos megértetni az ügyben ártatlan áldozatként csapdába esett gyerekkel vagy gyerekekkel, hogy az, ami Bencével történt, nem az ő hibájuk, abban ők tökéletesen vétlenek, még akkor is, ha valóban nem volt az egykori együttélés súrlódásmentes, vagyis édesanyjuk nem azért gyilkolt, mert ők esetleg nem jöttek ki jól Bencével. Nagyon fontos, hogy családi szinten - már amennyi maradt a gyerekeknek a családból, például az anyai nagymamával - tudjanak és kell is beszélni a tragédiáról, hiszen a közös ritualizálás is segíti a gyászmunkát. Nem szabad tabuként kezelni, hanem együtt kell a családnak beszélgetni Bencéről, az emlékekről, és akár együtt kimenni majd a temetőbe."