Pár hónaposan veszítettük el Zoét

Senki sem gondolta volna

Lia 36 éves múlt, a férje, Zsolt 28 éves. Hat éve alkotnak egy párt, 2011 márciusában költöztek ki Angliába egy jobb élet reményében. Zsolt jelenleg egy ételkészítő cégnél dolgozik, Lia pedig az angliai SMA alapítványnak segít be külső munkatársként. Már van egy nagyobb lányuk, tavaly decemberben pedig újabb kislány érkezett a családba, Zoé. "2011 év végén kezdtünk el beszélni a testvértémáról, és a próbálkozás elkezdése utáni második hónapban már beköltözött Zoé. Teljesen normális várandósság volt, semmi különbség nem volt az előzőhöz képest. Tulajdonképpen az egyetlen az volt, hogy sokkal erőteljesebb magzatmozgásai voltak, de ez a betegségét éppen hogy nem erősítette volna meg. A terhesvizsgálatokon minden a legjobb eredménnyel zárult. Mivel ez a betegség genetikai, a családunkban pedig soha nem volt ilyen jellegű betegség, így a normál vizsgálatokat végezték csak el, amik majdnem ugyanazok, mint otthon. Az SMA-ra még megszületés előtt, méhen belül is lehet szűrni a magzatokat, de igazából azoknak vállalják ezt általában térítésmentesen, ahol a családban már előfordult ez a betegség. Alapesetben elég komoly ára van egy mindenre (erre) is kiterjedő genetikai vizsgálatnak, nálunk pedig fel sem merült, hiszen nem tudtunk róla, hogy ilyen betegség lappang a családunkban."

Egyik napról a másikra megváltozott minden

Zoé aranyos, mozgékony baba volt, sokat evett, és egészen másfél hónapos koráig minden rendben volt vele. "Egynapos volt Zoé, amikor hazajöttünk, és ugyanaz az élmény volt, mint az első gyermekünknél. Mozgékony baba volt, semmi nem látszott rajta, teljesen átlagos babaként született - látszólag. Semmi sem jelezte, hogy bármi baj lehet. Evés, ivás, alvás, fürdés, játék - megvoltak a kialakult ritmusai a napnak. A legelső tünete 6-7. hét között, és gyakorlatilag egyik napról a másikra jött. Hirtelen nem mozgatta a kezét, nem emelte a lábát, nem mozgott úgy, ahogy kellett volna. Az orvos, amikor másnap elvittük, szintén igazolta, hogy valami van, de mivel a nagyobbik lányunk a fejét négyhónapos koráig pusztán lustaságból nem volt hajlandó felemelni, így annyira nem aggódott. Jobban tippelt volna ő is arra, hogy a szülésem előtti magzatvízelfolyás eredményeként hypotónia alakult ki."

Egy oltás következményei

Az SMA, mint ritka betegség eleinte fel sem merült, s egészen addig nem volt nagyobb baj, míg az egyik szokásos oltást be nem adták Zoénak. "Több vizsgálatot is végeztek. Az agyi ultrahang, a vérvételek sokasága mind negatív volt, és mire már mi is kezdtünk volna megnyugodni, eljött a következő oltás. Érdekes ez, sosem voltam oltásellenes, de rengeteg SMA beteggel vagyunk kapcsolatban, és többeknél volt összefüggés az oltás beadása és a tünetek jelentkezése között. Zoé a rendelőben rosszul lett, azonnal továbbküldtek minket a kórházba. Az SMA genetikai tesztje addigra ott volt, minden kétséget kizáróan pozitívan. Az orvos kimondta: SMA - és azt is közölte, hogy ez gyógyíthatatlan, maximum két éve lehet még Zoénak. Ott maradtunk a kórházban, összetörve mentem fel vele az osztályra, másnap elvitték Leicesterbe, hogy felerősítsék és haza tudjuk hozni. A kórházban végig tubuson át táplálták, a lábában kanül volt, amin át az antibiotikum folyt, folyamatosan monitoron. Minden nap mentünk Zoéhoz, és minden héten 3-4 napot ott aludtunk - szerencsére a barátnőm, akit testvéremként szeretek, mellettünk, velünk él a családjával, így a nagyobbik lányom jó helyen volt. Minden jónak tűnt, a kezét vállból is mozgatta, mosolygott, nevetett, gőgicsélt, aztán egyszer csak összeomlott. Április 13-án befulladt, 14-én pedig újabb három alkalommal. A négyből háromszor mi szívtuk le a váladékát, raktuk oxigénre, mert a nővérek nem értek oda időben. Azonnal az intenzív osztályra kerültünk, Zoét oxigénre kötötték. Másnapra újra mosolygott, jól lett, 16-án rengeteget nevetett, beszélgetett a babanyelvén, az orvosok azon gondolkodtak, hogy lassan leveszik a gépről, és jöhet haza. Másnap valamiért nem akartam lemenni, kellettem már a nagyobb lányomnak is. De valami mégis hajtott. Mire leértem, Zoé már lélegeztető gépen volt. Már nem volt ott: a lányom, a gyönyörű lánykám agyhalott volt. Láttuk, éreztük, és azonnal döntöttünk. Tudtuk, ha bekerülne a kísérletbe, őt már akkor sem kapnánk vissza. Lekapcsoltattuk a gépről."

Angyal az égben

Zoé halálát követően Lia a többi kis SMA-s beteg sorsára gondolt: ekkor kezdődött a harc a betegség ellen, ami a mai napig is tart. A tragédia azonban még hosszú ideig beárnyékolja a család életét. "A nagylányomnak az ő 4,5 éves nyelvén az igazat mondtuk: hogy Zoé elment az angyalokhoz és a nagyszüleihez. Kellett másfél hónap, hogy szép lassan leülepedjen benne, nem volt könnyű menet. Ha a legjobb barátnőm és a férje nincs velünk, azt hiszem, beleroppantunk volna. De tettem egy fogadalmat a lányunk halálos ágyán: nem engedem, hogy elfelejtsék őt az emberek, és nem hagyok több embert szenvedni ebben a kórban. Több gyermeket egyelőre nem tervezünk, kivéve, ha megtalálják a betegség gyógymódját. Ha a nagyobbik lányom nagyon szeretné, akkor majd örökbe fogadunk, itt kint ez szerencsére gyorsan és humánus módszerekkel megy."

Keresik a gyógymódot

Az SMA-t mindkét szülő hordozhatja anélkül, hogy tudna róla, gyógyítása pedig egyelőre csak kezdeti stádiumban van.

"Nálunk a családban egy SMA-beteg sincs, így nem is sejtettük, hogy hordozzuk. De egyszer csak becsapott a villám, és már csak a tudat marad. A tudat, hogy anélkül adtál át egy betegséget a saját gyerekednek, hogy te magad tudtál volna róla. A betegség kezelésére egyre több lehetőség van, ha értenek hozzá, lehet esélyt adni, és időt nyerni. A gyógymód? Talán szép lassan eljutnak hozzá. Amerikában folynak klinikai tesztek, Angliában génterápiás tesztek. Akikkel lehet, kapcsolatot tartunk, és akiknek lehet, segítünk. De mivel ez egy genetikai betegség, azt hiszem, minden rizikót ki kell zárni egy stabil gyógyszerhez.

Innen Angliából minden klinikai kutatást végző céggel felvettük a kapcsolatot. A magyar betegekkel is tartjuk a kapcsolatot. Két könyvet írok, mindkettő bevétele (a kiadóéval együtt ) az SMA-betegeknek megy majd - ehhez a Remény és Cél Értékmentő Közhasznú Egyesülettől kaptunk segítséget. Van egy honlapunk, mellénk állt a Tégy Jót oldal is. Angliában és nemzetközi szinten is elkezdtük ugyanezt, Zoéról alapítványt neveztünk el. Harcolunk, mert otthon semmi publicitást nem kapnak ezek az emberek, miközben szinte minden nap a túlélésért küzdenek. Hiszem és vallom, hogy egy gyermek elvesztését nem lehet túlélni, csak akkor, ha konkrét céljaink vannak. Az esténk a gyertyagyújtásé, az emlékezésé. Zoé velünk van itthon, a szívünkben pedig örökké megmarad."

Az SMA betegségről: minden 35. ember hordozó

Ez a betegség a szülőktől ered: az esetek 99%-ában mindkét szülő hordozó. Ahol a két hordozó párnak gyermeke születik, 25% a valószínűsége, hogy a gyermek SMA-beteg lesz. Az esetek 70%-ában 1-es típusú betegség lép fel, ami, ha az átlagot nézzük, 2 éves korra halálhoz vezet a légzőizmok bénulása miatt. Az SMA 2-es típusánál a gyerekek már megtanulnak ülni, de járni például sohasem, és kamaszkorukra életüket vesztik. A hármas típus a legenyhébb, ez kamaszkorban tolószékkel jár, de addig járóképes a beteg. Minden esetben izomsorvadás történik, mely gerincvelői eredetű. A betegség első jele az izmok gyengesége - a csecsemő nem tud szopni, sokat bukik, nyelési problémái vannak. Majd a mozgása hirtelen hanyatlani kezd, izmai csökkenek, nem tudja tartani magát.

Magát a betegséget egy hibás gén okozza, így megelőzni csak genetikai szűréssel lehet, ez azonban alapesetben nem ingyenes, és az emberekben sokszor a gyanú sem merül fel, pedig minden 35. ember hordozó, és örökítheti a gyermekének. Bár az orvostudomány mai állásfoglalása még az, hogy gyógyíthatatlan kór, számos kísérlet van szerte a világban - az Egyesült Államokban gyógyszeres kezelést tesztelnek, míg Kijevben őssejttel kezelik az SMA-s betegeket. Emellett a fejlesztés, a torna, illetve a megfelelő lélegeztetés is esélyt adhat a kicsiknek.