A szexting mobbingot idézhet elő!

2014.01.24.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Az utóbbi időben több súlyos eset hívta fel a figyelmet a kamaszok közötti, iskolai környezetben, valamint a közösségi hálókon zajló pszichoterrorra. Hazai, de külföldi példák is tanúskodnak arról, hogy képesek a gyerekek a végsőkig elmenni a zaklatásban. A Life.hu is foglalkozott a témával.

A kiváltó ok azonban a legtöbb esetben ismeretlen marad. A pont, ahol elkezdődik a zaklatás, nehezen kapható el. Kérdés, hogy tett-e bármit, és ha igen, mit, az áldozat, amivel felhívta magára a zaklatók figyelmét. Ahogy az is nehezen követhető vissza, mi volt az a mondat, amivel elindult a zaklatás. Pedig az okok felderítése nagyon fontos lenne a későbbi terror megakadályozásában. A szülőknek tudnia kellene, hogyan vegye elejét annak, hogy gyermekéből áldozat vagy zaklató váljon. Mert ez utóbbi ugyanolyan súlyos teherré válik. Hiszen a legtöbb esetben a gyerek csak „úgy belesodródik" a dologba, csak odacsapódik a csúfolódok csapatához, vagy máskor félelemből, „önvédelemből" áll be a sorba, nehogy azt higgyék, a másik oldalon áll.

Meztelen fotó szerelemből

Egy hazai kisvárosban egy alig 14 éves kamasz lány egy olyan fiú kérésére, akibe szerelmes volt, meztelen szelfit küldött magáról annak telefonjára. Fogalma sem volt arról, milyen iszonyatos lavinát indít el a szextinggel. Mint később kiderült, a kifejezést sem ismerte. Csak szerelmes volt, csak meggondolatlan, csak naiv.
A képet egyébként a szintén 14 éves fiú többszöri kérése miatt készítette el, és talán azt remélte, ezzel a bizalmas gesztussal végre elnyeri a fiú szívét. Nem ez történt. A fiú heccből, „vagányságból", kivagyiságból elmondta a barátainak, milyen fotót kapott a szerelmes kislánytól. Állítólag nem mutatta meg másoknak, állítólag nem küldte körbe száz ismerősnek egyetlen közösségi oldalon sem. A meztelen fotózkodás híre mégis körbeszaladt az iskolában és a településen is.

Vesszőfutás az iskolában, a virtuális hálón

24 óra leforgása alatt társai csúfolódásának alanyává, áldozattá vált a kislány, aki összetört a szégyen, a megjegyzések, a közösségi oldalon történő ujjal mutogatás alatt. Az eset óta nem akar iskolába menni, társaitól félrevonul, egyedül ebédel. A barátnői elhúzódtak tőle, senki sem akar részese lenni megszégyenülésének, sőt, többször volt fültanúja annak, ahogy a lányok (osztálytársak, a felsőbb évfolyamosok is) elítélően beszéltek a személyéről. És látja, hallja, hogy aki nyíltan nem is bántja, az is „röhög" rajta.
A szülők tanácstalanok, az apuka egyetlen reakciója az indulat volt.

Csak erőszak lehet a vége?

De van erre megfelelő reakció? Mit tegyen az iskola, a pedagógus, a szülő, ha a kellős közepén találja magát egy ilyen esetnek? Hogyan lehet megakadályozni, hogy a gyerekek ne gúnnyal, hanem megértéssel forduljanak áldozattá vált osztálytársuk felé? Milyen eszközzel lehetne megértetni a lányokkal, hogy póruljárt lánytársukat (aki egyébként sem tartozott soha a népszerű gyerekek közé) a védelmükbe vegyék, szolidaritást, tapintatot mutassanak irányába?
Vagy ha elindult a lavina, akkor vagy így, vagy úgy, de erőszakos lesz a lefutása, a végkifejlete?
A lányok, akik hajlandóak voltak egyáltalán beszélni a témáról, csak a vállukat vonogatják, egyöntetű a vélemény, hogy a kislány „megérdemli", amit kap, és ha nem is „ribancozzák le" nyíltan, azért érzékeltetik a felnőttekkel is, hogy ezt gondolják róla. Más egyszerűen csak „hülyének" nézi.

„Eszembe se jutna meztelen fotót küldeni magamról senkinek. Mennyire ostobának kell lenni ehhez" - mondta egy 14 éves lány, aki azt is hozzátette: azért erkölcstelennek ő ugyan nem érzi ezt a dolgot, szimplán csak ostobaságnak. De nem sajnálja társát. Ahogy tudomása szerint nem sajnálja a többi lány sem. „Úgy tudom, az apja a fiúval akar 'elbeszélgetni' - szerintem a saját lányával kellene. Nem mondta el senki ennek a lánynak, hogy ne csináljon ilyet? Miért nem vele ülnek le beszélgetni? Végül is szerintem a szülők a hibásak."
Arra a kérdésre, hogy miért nem állnak a lány mellé, miért nem védik meg, csak zavart vihogás a válasz. Vagyis nincs válasz.

Szakértőnk, Majsai László pszichopedagógus:

„Én elsősorban az osztályfőnök részéről fognám meg a dolgot, mert erről a dologról gyerekközösség szintjén beszélni kell. De nem a kislány esetéről konkrétan, hanem a jelenségről. Hogy mi az a selfi, a szexting. Hol vannak a természetes, ésszerű határok a fotók készítésénél, elküldésénél, megosztásánál. A szülők nem spórolhatják meg a nagy, tisztázó beszélgetést a kislánnyal, aki valóban naiv volt és igen, elkövetett egy hibát. Szülőként abban segítenék, hogy megértse, egyetlen emberi kapcsolatot, a szerelmet sem lehet ennyire akarni, hogy mindent alárendeljen neki. Mert a nagy akarás mellett kikapcsolnak a természetes védelmi rendszerek. A „csúfolódó” gyerekekkel is beszélni kell, de nem erőltetném egy pillanatig sem azt, hogy vállaljanak közösséget a kislánnyal. Nem is lenne igaz, sem hiteles ez a „sorsvállalás”, se a barátság. Azt azonban megpróbálnám megértetni velük, és meg is kell, hogy hibát bárki elkövethet. Az nem baj, ha van véleménye az esetről, a gyerekvélemény fontos, azt tisztelni kell, de az a tisztességes, ha véleményének csak akkor ad hangot, ha azt a másik, az érintett kéri, kéretlenül terjeszteni, sőt „zaklatni” a másikat a kritikával- mégha valamilyen szinten jogos is, nem tisztességes. Sőt káros. Csak így lehet elejét venni, hogy a folyamat valami nagyon rossz irányba menjen el.”