Férfivélemény: A nő nőként való kezelésének romantikája

2014.03.07.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Ezért utálja mindenki a Valentin-napot című cikkünkben részletesen körbejártuk ezt a sokat vitatott ünnepnapot. Most, nőnap környékén ismét felütötte a fejét a kérdés, mit várunk a férfiaktól, mit utálunk, és mire is vágyunk pontosan. Mert amíg ezt nem tisztázzuk, a pasik a sötétben tapogatóznak. Férfivélemény következik.

"A nőnap és egy személyes élmény kapcsán mesélnék el egy történetet, ami elég érdekes módon kapcsolódik március nyolcadikához. Ugye ez, számunkra legalábbis, a nők iránti tisztelet, kedvesség kifejezésének napja, aminek persze nyilván akkor van értelme, ha ezek a dolgok nem csa erre az egy napra korlátozódnak"

"Legutóbb egy érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb, amiből nekem az derült ki, hogy vannak nők, akik a kedves gesztusokat rendkívüli módon helytelenítik. Pár nappal ezelőtt kisebb nézeteltérésbe keveredtem egy lánnyal, akit az bosszantott fel, hogy megpróbáltam előreengedni. Egyszerűen nem akarta elfogadni, hogy tartom neki az ajtót. Miután nagy nehezen bejutottunk az épületbe, mert végül hajlandó volt előttem bemenni, megkérdeztem, mi az oka ennek az attitűdnek.

Mint utóbb kiderült, az udvariasság fentebb említett formája ütközik az ő elveivel, ugyanis ő is ki tudja nyitni az ajtót. Na, pont ez a fajta lecsapódása a feminizmusnak vagy bármilyen női egyenlősítő törekvésnek, szerintem, a jelenlegi társadalmi keretben, teljesen értelmetlen és üres."

Számomra egy ajtó kinyitása és a nők előreengedése nem több, mint egy egyszerű udvariassági gesztus, nem pedig a nők inkompetenciájának kiemelése az ajtók kinyitásának műveletében.

"A mai modern társadalmak az elmúlt mondjuk száz év során rengeteget fejlődtek a női emancipáció területén, ami természetesen egy abszolút pozitív dolog. És nyilván vannak továbbra is létező problémák. Mondjuk az azonos munkakörök bérezése, ahol lehetne még hova fejlődni, de az ezért való küzdelem oltárán hadd ne kelljen már feláldozni a nők nőként való kezelésének romantikáját. Már csak azért se, mert úgy gondolom, azzal, hogy a mindennapokban egy nőt nőként kezelek, mondjuk ajtónyitogatási gesztusokkal, az nem egyenlő azzal, hogy alacsonyabb rangúként bánok vele. Sőt, szerintem pont, hogy ez egyfajta tisztelet kifejezésének az eszköze. Főleg, ha ezek nem csak évi egy-két napra korlátozódnak."

Egyszóval az udvariasság, a gyöngédség, a figyelmesség ilyenfajta megnyilvánulásai semmiképp nem a lekezelés megfelelői, és az esetleges sértődések ellenére is szívesen alkalmaznám őket a továbbiakban! De persze ez is csak egy férfivélemény...