Azért van szeretőm, mert képtelen vagyok az elköteleződésre?

"Kedves Szakértő!

Nem jellemző rám, hogy túl sok női magazint forgatnék, a fodrásznál azonban a festésre várva néha el-elcsábulok. Az egyik, szeretői viszonyokról szóló cikk napok óta nem hagy nyugodni, ezzel kapcsolatban tenném fel a kérdéseimet.

A szöveg szerint vannak olyan nőtípusok, akik mindig foglalt férfiakba botlanak, nős/barátnős férfiakat szemelnek ki. Már ennek az oka is érdekel, hogy miért választunk olyat, akit nem lehet. A cikk persze továbbmegy, és felveti, hogy aki ilyen pasit választ, az valójában nem akar elköteleződni. És hogy könnyebb kifogást keresni, és azzal takarózni, hogy a szeretőm foglalt, mint bevallani, hogy valójában hárítom az intimitást és a komoly kapcsolatot.

Az író szerint az a nő, aki intim, elkötelezett párkapcsolatra vágyik, és képes is rá, nem megy bele olyan viszonyba, ahol csak szerető lehet, hiszen neki az kevés. Ez igaz? És ha épp az intimitásért megyek bele? Tudom, hogy rossz és kevés, de néha kicsit mégis szeret valaki ideig-óráig...

Akkor most mi az igazság? Ha egy hűtlen férfi szeretője vagyok, akkor tulajdonképpen én nem akarok komoly kapcsolatot és szándékosan választom a második szerepét?

Köszönettel, Tamara"

Kedves Tamara!

Ha valaki huzamosabb ideig nem képes egyenrangú, felvállalt kapcsolatot kialakítani, annál - véleményem szerint - leginkább a felelősségvállalással vannak problémák. Azt nem jelenthetjük ki, hogy az elköteleződéssel vannak gondok, hiszen el tud köteleződni valaki mellett, csak azon a partneren osztoznia kell. Egy tartósabb szeretői viszonyban többnyire nem tartanak fenn egyéb kapcsolatokat a szeretői státuszban lévő felek, tehát nem az elköteleződésen van a hangsúly.

Egy hosszabb szeretői viszonyban az intimitás is működik, hiszen ezek a kapcsolatok elsősorban a minőségi szexuális életen alapszanak, sőt, emellett a pásztorórák vagy lopott éjszakák alatt jókat is tudnak beszélgetni a felek, jó társaságot biztosítanak egymás számára, ami szintén mélyíti az intimitást. Ezekből a viszonyokból a mindennapok gondjai maradnak ki inkább, ami a házasságokat, együttéléseket el tudja szürkíteni. Amikor kompromisszumot, áldozatot, fontos döntéseket kell hozni, felelősséget vállalni, beteget ápolni, kevesebbet aludni, kivenni a részt a gyereknevelésből, stb.

Egy szeretői státusznak az is a csapdája, hogy abban a szerepben úgy tűnik, a szerető sok tekintetben jobb, mint a megcsalt fél, legalábbis a hűtlen elmondása szerint, ami a szerető önbizalmát erősíti, persze csak ideig-óráig, hiszen a felállás legtöbbször nem változik.

Neked azt kell átgondolni, mennyire érzed magad készen arra, hogy egy érett, egyenrangú, felvállalt kapcsolatot alakíts ki, annak minden felelősségével együtt. Tudsz-e alkalmazkodni, kompromisszumokat kötni és önmagad lenni, szárnyalni is egyben egy férfi mellett?

Azt gondolom, minden képességed megvan rá, csak el kell döntened, hogy mik a hosszabb távú céljaid. Egy szeretői viszonyban éveket el lehet tölteni rengeteg érzelmi hullámvasúttal, hiszen amilyen magaslatokat meg lehet élni, olyan mélységeket is. Az a kérdés, hogy te mit szeretnél, és hogy következes vagy-e annak megvalósításában.

Üdvözlettel:
Győri Szilvia