Müller Péter: "Lásd meg az idegenben a szeretni való társat!"

A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, megszokja a magányt, mint eszkimó a hideget - de a lélek tudja, hogy hiányzik a másik. Van áldott és van áldatlan magány.

Az egyik - ritka eset -, amikor valakinek ez a sorsa. Valamit csak egyedül tud megtanulni. Az ilyen jól érzi magát egyedül. Jóban van önmagával. Ez az áldott magány. De az áldatlan magánynak az oka nem csak másokban van: benne is. Valami védőfalat épített maga köré. Elbújt az emberek elől. Nem szívesen társul. Fél. Védi az egóját. Nem tud nyitni... Lényegében nem tudja az embereket szeretni.

Honnan lehet fölismerni, hogy szereted az embereket? Onnan, hogy senki sem teljesen idegen számodra. És ezért könnyen találsz az emberek között ismerőst. És az ismerősödből könnyen lesz barátod. És a barátodból társad. Könnyen vegyülsz.

Bölcs pszichológia az, mely az emberekben testvért láttat. És az idegenben szeretni való társat. Mert ez az igazság.