Mer' a gyerek egy csoda: 10 embertípus, aki 30 alatt a szüléssel vegzál

Hamedl Andrea

2015.03.20.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Lassan 27 leszek, és elérem azt a kort, amennyi az anyukám volt, amikor engem szült. Vagyis eddig takarózhattam azzal, hogy "de neked sem volt gyereked ebben a korban", most azonban át kell adnom tökéletes érvemet a felejtés jótékony homályának. Vagyis új kifogást kell keresnem, ha azt szeretném, hogy pár évig még nyugtom legyen ettől a témától. Sajnos azonban nem ő az egyetlen, aki 30 alatt a babázással szekál.

Igencsak nagy port kavart korábban Kinek, miből és hova szüljünk harmincévesen? című írásunk. Így most azokat a fajsúlyos témákat - miszerint a pártalálás egy kvázi lehetetlen küldetés, hogy 25 évesen örülünk, ha felvesznek valahova százötvenért, és hogy vagy anyuékkal lakunk, vagy a fizetésünk felét egy harminc négyzetméteres albérletre költjük - szándékosan kihagytuk.

Most csak azokat a szituációkat és embereket gyűjtöttük csokorba, akik - akár szeretetből, akár puszta kíváncsiságból, de - képtelenek a maguk dolgával foglalkozni, és akik a reális érvek ellenére időről időre felteszik a nagy kérdést, hogy mégis mikor jön már az a gyerek.

Szülő

Ha az ember gyermeke eléri azt a kort, amennyi az anyukája volt, amikor neki életet adott, az édesanyák akarva akaratlanul számolgatni kezdenek. Hogy ők hány évesek lesznek, amikor a kisunoka világra jön, amikor lediplomázik, és amikor neki gyermeke lesz. A legbosszantóbb ebben az, amikor szomorúan konstatálják, hogy hát bizony eléggé telik az a rohadt idő, és pedzegetik, hogy ők is öregszenek, és nem sokáig tudnak már segíteni... Így pedig a még meg nem született kisbabámhoz és az édesanyám elvesztésének gondolatához egyszerre kell jó képet vágnom.

Izabella, 39, zeneszerző

"Apukám húszéves korom óta nyaggat, hogy unokát akar, de sosem álltam kötélnek. Ez kizárólag a párom és az én döntésem; míg nem éreztem azt, amit most, hogy olyan életszakaszba értem, amikor jöhet a baba, nem hallgattam senkire. Most a párom szülei noszogatnak minket leginkább, de ők még várhatnak, mert van már két unokájuk. Le a konvenciókkal, akkor szülj, amikor készen állsz rá!"

Anyós

Egy dolog lehet idegörlőbb annál, ha 27 éves vagy, szingli, és mindenki azt várja tőled, hogy szüljél. Az, ha 27 éves vagy, évek óta egy tartós és boldog párkapcsolatban élsz, és mindenki azt várja tőled, hogy szüljél. Amikor az anyósjelölt nyaggat, hogy "de a gyerek egy csoda", és aki a te korodban már négyszeres anyuka volt, és akinek azon szavaktól, hogy pénz, karrier, családmodell, olyan magasra szalad a szemöldöke, hogy félő, lerepül. Mondván, hogy neki sem volt választása...

Nem szülök, csak mert anyós azt akarja...

"Nehéz ezt elmondani otthon. Ha fiatal vagy, akkor nem vesznek komolyan, mert még úgyis meggondolod magad. S hiába mondod, hogy te nem szeretnél gyereket, mégis az anyós minden egyes látogatásnál megkérdi: nem lehet, hogy te terhes vagy? Ha esetleg véletlenül megszédülsz, mert nagyon fárasztó heted volt a munkahelyeden, mert épp a Klári beteg volt, s minden munka rád hárult, s még pont a héten kellett kifizetni a fizetnivalókat is, ergo simán csak fáradt vagy, hát nem azt hiszi, hogy terhes vagy?

Ugyanakkor, ha megdicséred a főztjét, illetve még veszel a sütiből is, mert a múltkor nem vettél, s nem akarod megsérteni, egyből az lesz, hogy te kívánós vagy, vagyis terhes vagy! Az a helyzet, hogy ilyenkor nem nagyon van jó téma, mert a híztam/fogytam téma újra a terhességhez vezet, hiszen ha híztál, akkor azért, mert gyarapszik a baba, ha fogytál, akkor azért, mert reggeli rosszulléteid vannak" - írja bejegyzésében a Bezzeganya blog, melyet teljes terjedelmében itt érhetsz el.

Orvos

A nőgyógyásztól még oké, mert kutya kötelessége kifaggadni arról, miért nem szedek fogamzásgátlót. Az érv, miszerint nem kívánom halálra ítélni vele a szervezetemet, nem győzi meg, és erősködik, hogy biztosan azért mellőzöm a tablettát, mert kisbabát szeretnék. Mire elhitetem vele, hogy nem erről van szó, addigra stratégiát vált, és közli, hogy amúgy meg miért nem, hiszen igencsak benne vagyok már a korban...

Ultrahangos mammográfián ugyanez. A doktornő közli, hogy ez a vizsgálat nem alkalmas a rák kiszűrésére. Arra a kérdésemre, hogy amennyiben nem mehetek rendes, besugárzásos mammográfiára, mondván túl fiatal vagyok, akkor milyen további lehetőségeim vannak a halálos kór időbeni felismerésére, elkerülésére, azt veti oda flegmán, hogy: "Hát szüljön!"

Szüljön, legalább kettőt, és szoptasson. Lehetőleg jó sokáig.

Kolléga

"Én a te korodban már házas voltam, sőt, el is váltam, és már az a pasi is elhagyott, akivel anno a férjemet megcsaltam" - ilyen és ehhez hasonló mondatok, a folyamatos összehasonlítás, az állandó életkorpara és a puszta tény, hogy gyerektelenségem azt jelenti, egyszer majd felállok innen, nekik pedig pótolniuk kell engem. És hogy milyen hálátlan vagyok, amiért felvettek, én meg erre jól családot alapítok. (Hogy akkor még az állásinterjúk lebabázós topikját ne is említsük...)

Patrícia, 30, stylist

"Az esküvőnk három éve volt, azóta megállás nélkül kérdezik barátok, rokonok, munkatársak, de még a hentes is, hogy na, mégis MIKOR. Egy ideig szemérmesen mosolyogtam ezeken a kérdéseken, most azonban inkább azt mondom, a munkámra akarok koncentrálni. Ez persze részben igaz, másrészt azonban nem, de nem kötném minden szembejövő orrára, hogy milyen nőgyógyászati és egyéb problémákkal kell jelenleg szembenéznem.

Azt kell mondjam, és ezt a saját ismerőseimre is értem, hogy az emberekben semmiféle tapintat nincs. Ez a téma iszonyúan nehéz a korban lévő nőknek, mindenkinek más gondokkal kell megküzdenie. Nehéz normális pasit találni, nehéz teherbe esni, nehéz egy családot anyagilag is fenntartani. Jó lenne, ha mindenki a saját dolgával törődne, és akkor érdekelné a terhesség, ha már lehet gratulálni a kerekedő pocakhoz."

Pasi

Mónika, 24, gazdasági elemző

"Nagyon furcsán hangozhat, de engem a barátom piszkál, hogy legkésőbb két év múlva már illene szülnöm, mert nagyon cikik az idős szülők, és szegény gyerekek, akiknek huszonévesen hatvanéves szüleik vannak. Azt is bejelentette, hogy ha nem szülök neki 26 évesen, akkor neki már sosem kell gyerek.

Közöltem vele, hogy akkor nyugodtan vegyen még egy kutyát, mert nem lesz addigra baba. Az én anyám közel hatvan, és nem látom a különbséget közte és a negyvenesek között. Ha akarnék egyszer gyereket, akkor csakis 30 fölött, és ebben szerintem nincs semmi megvetnivaló..."