Egyéjszakás igen/nem? Ezért mondjuk az ellenkezőjét annak, amit gondolunk

társadalmi viselkedés

Hamedl Andrea

2015.05.01.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Veled is előfordult már, hogy a szöges ellentétét mondtad annak, amit valójában gondoltál? Hogy szemben álltál valakivel, veszettül akartad őt, majd közölted vele, hogy nem viszed haza? Egy olvasói történet kapcsán a Life.hu annak járt utána, a nők miért nem vállalják fel még mindig azt, amit a szívük mélyén gondolnak, éreznek.

Korábban foglalkoztunk már azzal a témával, hogy valóban prostituálódnak-e a nők attól, hogy belépő fizetése nélkül mennek be egy szórakozóhelyre. Akkor arra jutottunk, hogy minden a hölgyek fejében dől el, és a magunkról kialakított kép határozza meg, mennyire érezzük magukat kellemetlenül emiatt. Most Győri Szilvia szexuálpszichológus segítségével jutottunk el ugyanide. De mielőtt ennyire előreszaladnánk, nézzük meg Léna szakértőnknek küldött történetét.

Léna és a darabokra törtség

"Az eset pár héttel ezelőtt történt meg velem, amikor is egy szülinapi partin teljesen véletlenül szóba elegyedtem egy sráccal, aki régóta tetszett, csak korábban nem volt alkalmunk találkozni. Sokat beszélgettünk, ittunk és táncoltunk a buliban. Később megcsókolt, és szóba került, hogy hazavisz magával, vagy eljön hozzám. Én persze ezerrel tiltakozni kezdtem. Nem sokkal később egy fagyos megállóban ácsorogtunk, és annak ellenére, hogy mondta, elvisz taxival, én megcsókoltam, és felültem a buszra, hogy egyórányi kavirnyálás után hazaérjek az üres lakásomba. És ekézhessem magam, mekkora idióta vagyok.

Még ott voltam vele, és néztem a szemében visszatükröződő fényeket, amikor már tudtam, hogy rosszul fogok dönteni. Tényleg nagyon tetszett, és az egyetlen dolog, amit ott, akkor szerettem volna, az, hogy hazavigyem magammal. Erre közöltem vele ennek az ellenkezőjét, majd pedig otthagytam."

Az önsorsrontás magasiskolája

"Ennyire önsorsrontó lennék?" - tette fel a kérdést magának és a Life.hu szakértőjének Léna, akivel már nem először fordult elő, hogy nem tette meg, amit akart. Nem értette, miért nem tudja elengedni magát, miért áll a saját boldogsága útjába, és az éjszakai busz üvegéről miért néz vissza önmagára úgy, mint egy szerencsétlen idiótára, aki képtelen átlépni a saját maga által felhúzott korlátait.

Győri Szilvia mindezek ellenére nem nevezné önsorsrontásnak Léna esetét. Azt azonban belátja, hogy mivel ismétlődő és számára zavaró viselkedésről van szó, valóban érdemes elgondolkodni rajta. Még mielőtt azonban bármelyik álláspont felé elindulna, leszögezi, hogy a legfontosabb kérdések, melyeket Lénának fel kellene tennie magának; hogy mégis milyen normáknak, elvárásoknak szeretne megfelelni, és tulajdonképpen ki is aggatja rá ezeket?

"Fiatal, felnőtt nő vagy, akinek tudnia kell dönteni, és vállalni ezekért a felelősséget, de nem feltétlenül a szigorúbb vagy a konzervatívabb társadalmi elvárásoknak megfelelően. Az, hogy milyen szellemben neveltek a szüleink, mi a korcsoportunk, milyen a baráti körünk és a munkahelyi környezetünk értékrendje, nagyban befolyásolja a miénket is. Azonban saját elvárásainknak megfelelően is érdemes kialakítani egy értékrendet, ami valóban a miénk, és amit mi magunk formálunk, alakítunk"

Mindenkinek nem tudunk megfelelni

"Nyilván sok szempontból hasznos, ha előbb megismerjük a másikat, és fokozatosan építjük ki az intimitást, de elmondásod alapján ezt a fiút te már korábbról ismered, vagyis nem volt teljesen vadidegen a számodra."

Hogy miért döntött Léna mégis a visszautasítás mellett? Miért hagyta ez az egyébként teljesen normális 27 éves lány, hogy fölé kerekedjen ez a konzervatív társadalmi nézet, melyet a mai kor női éppúgy béklyóként cipelnek, mint korábban? És amelynek tanúsága szerint még mindig nem értünk el arra a fejlettségi szintre, hogy gond nélkül hazavigyünk magunkkal egy pasit, ha arról van szó. Miközben az igényeink egyértelműen meglennének rá.

"Léna előző kapcsolatait nem ismerem, de azt is érdemes átgondolni, hogy a korábbiakban megbélyegezte-e őt valaki azzal, hogy könnyűvérű, vagy hogy túl hamar odaadta magát. Ha ugyanis volt ilyenben része, az is gátolhatja, hogy egy ilyen esetben azt tegye, amire legbelül vágyik"

Mennyi mindenről kell még lemondanunk?

Megkérdeztük szakértőnket, mit tanácsol Lénának és a sorstársainak. Azoknak a mai fiataloknak, akik a struktúrahiányos értékrendjükkel kopogtatnak egy ajtón, amin veszettül belépnének, de továbbra is visszarántja őket önnön gyengeségük. Sajnos ugyanis a mai napig a szülői példával, a munkahelyi értékrenddel és a társadalmi elvárásokkal magyarázzuk meg, hogy miért nem bírjuk végre elengedni magunkat.

"A későbbiekre való tekintettel azt javaslom Lénának és mindenkinek, aki hasonló cipőben jár, hogy minél hamarabb kezdjen el kialakítani egy olyan saját értékrendet, ami saját maga számára teljesen elfogadható. Amivel tud azonosulni, de kevésbé szigorú rendszer, mint az eddigi. Sokszor apró változtatások, lazítások is elegendőek ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat, és meg tudjuk élni a pillanatokat. A legfontosabb, hogy ne érezzük úgy, hogy a döntéseink miatt nagyszerű dolgokról maradtunk le."