Gyerekkorunk modernizált formája: a szelfi őrület mélyebbről ered, mint gondolnánk

szelfi

függőség

önbizalom

Hámori Barbara Fruzsina

2015.07.13.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

„Lőjjünk egy szelfit!”, „Csinálj rólunk egy képet!”. Az ezekhez a mondatokhoz csatolható mozdulatok már a mondat elolvasása után automatikusan megjelennek mindenki előtt. Egyre több tanulmány foglalkozik az egyik leggyakoribb jelenséggel (vagy népbetegséggel), a szelfizéssel. Szakértőnk választ ad arra, hogy pontosan mi is állhat annak hátterében, ha valaki a szelfi királynő, Kim Kardashian nyomdokaiban jár.

Jó pár évvel ezelőtt hétköznapi szokás volt – főleg külföldön – másokat megkérni arra, hogy lefotózzanak. Emlékszel, amikor a Balatonnál nyaraltál a szüleiddel és a nagyszüleid vagy az éppen arra járók segítségét vettétek igénybe, hogy megörökítsétek a vízibiciklis kalandokat vagy az az évi első lángosozást?

Az angolok még díjazzák is

Mit is jelent pontosan a szelfi? A nemzetközi szinten ismert szó magyarra lefordítva önfotót jelent és olyannyira begyűrűzött a társadalomba, hogy 2013-ban az év szavának választotta a brit Oxford szótár szerkesztőbizottsága.

Nos, ahogy fejlődött a technika, úgy lettünk mi is egyre intravertáltabbak. Nagyjából tíz éve minden második közösségi profilkép otthoni, fényképezőgéppel vagy telefonnal készített, feneket kitoló, tükörbe vakuzós fotó volt. Akkor az volt a menő! Ennek a hozadéka lenne a szelfi?

2015-ben már csak vonakodva vagy egyáltalán nem kérünk meg másokat, hogy képet készítsenek rólunk.

Vállaljuk, hogy csupán a felső részünk legyen benne a képben, ha például a háttérben lévő nevezetességről van szó, az kevésbé fontos, de a sminkünknek és a hajunknak mindig tökéletesnek kell lennie a posztolni kívánt képen. Egy másik szituáció: most jöttél a körmöstől, a legszebb ruhád van rajtad, de unatkozol a lakásban, egyedül. Csinálsz egy szelfit! Lefutottál 5 km-t, de előtte lőttél egy szelfit – ha nem izzadtál meg túlságosan, utána is. Mindezt csupán azért, hogy fenntartsd a tökéletes látszatot magadnak, magadról.

Mára már az sem számít megbotránkoztatónak, hogy az amerikai elnök egy gyászszertartáson örökíti meg sokad magát vagy egy „hajótörött” - miután lezuhant a gépe - az óceán közepén szelfizik egyet, netán hajléktalannal szerepelnek egy képen a fiatalok. Az érem másik oldala, mely már szinte misszióként terjed: egyes sztárok smink nélkül is vállalják magukat és szépségüket szelfivel bizonyítják.

A kapcsolatainkat is szétdöngöli

Német kutatók megállapították, hogy az ismerőseink utazásokról, bulikról, vásárlásokról, pozitív élményekről posztolt fotói iriggyé és frusztrálttá tehetnek bennünket, ennek köszönhetően érezzük sokkal rosszabbnak saját életünket, elért eredményeinket. A birminghami egyetem kutatói arra az eredményre jutottak, hogy azok az emberek, akik túl sok fotót posztolnak saját magukról a közösségi oldalakra, azok baráti kapcsolataikat teszik kockára. Az elszaporodott szelfik negatív irányba befolyásolják a kapcsolatokat, ezzel szemben a családtagokban vagy a közeli barátokban nem váltanak ki ellenséges érzéseket. A gyakori önmutogatás a népszerűséget illetően hosszútávon épp ellenkező reakciót vált ki, mint amiben a posztoló azelőtt reménykedett.

Szelfi miatt zuhant le a gép

2014. május 31-én a coloradói Watkins közelében lezuhant egy repülőgép. Az Amerikai Nemzeti Közlekedésbiztonsági Ügynökség által lefolytatott vizsgálat kiderítette, hogy a pilóta és utasai szelfiket készítettek, emiatt a vezető nem koncentrált a gép irányítására és emiatt történt a tragédia.

Túlzók és ellenállók

Egy szelfit a rajta szereplő személyen felül a szituáció, a ruházat, netán a kinézet még inkább képes feldobni, korábban már összeszedtük az egyik év legjobbjait. A szelfi őrültetet nem minden celeb díjazza, sőt, a Life.hu összegyűjtött hét sztárt, akik kimondottan rühellik az önfényképezést. A szelfi koronázatlan királynője pedig egyértelműen Kim Kardashian.

Somogyi Kata, klinikai szakpszichológus

„A szelfizésről általában azt mondhatjuk, hogy egy önigazolás, kedvező benyomáskeltés, rajta keresztül érhető tetten, hogy az embereknek mennyire alapvető vágyuk az, hogy elismerjék őket, pozitív visszacsatolást kapjanak. Az online világban a rizikó, a kudarc és a negatív visszacsatolás is kevesebb, nem a tényleges visszajelzéseken alapszik, hanem az álomvilág felépítése zajlik több vagy kevesebb sikerrel. Tehát a szelfizőt egyfelől a pozitív visszacsatolás igénye, másfelől a kudarc elkerülése is motiválja, miközben jelen van az attól való félelem, hogy visszautasítják. Ha azt akarjuk megállapítani mennyire vált függősséggé a szelfizés, akkor azt kell figyelembe vennünk, hogy az illető valójában mennyi időt tölt önfotók készítésével. Ha a szelfiezés és a posztolás túlzott méreteket ölt, annak hátterében a maximalizmus, az önelfogadás zavara, esetleg testképzavar is állhat. Minden esetben a probléma gyökerét kell megszüntetni, mert a függőség csak átmenetileg szünteti meg a panaszokat, ha a probléma gyökere nem oldódik meg, a függő viselkedés (kompenzálás) csak egyre erősödik, míg nem az adott személy csapdába kerül. Érdekes még, hogy a szelfizgetés mennyire hasonlít a gyerekes viselkedésre. Az illető egyfajta regresszióba esik, szinte visszaidézi a gyerekkori viselkedését és produkálja magát, csak hogy bezsebeljen egy-két dicsérő megjegyzést vagy kommentet."