Kikerült a Playboy-villából Holly Madison, Hugh Hefner hűséges ágyasa

2015.10.02.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Holly Madison évekig hűséges ágyasaként szolgálta Hugh Hefnert. Egyszer ennek is vége lett. Holly kikerült a Playboy-villából.

Mikor egyedül töltött egy éjszakát, Holly rádöbbent, hét évig nem történt vele ilyen. Hamarosan megjelent az életében Criss Angel is, aki udvarolni kezdett neki, és akivel egészen addig nem feküdt le, míg el nem hagyta a villát és Hefnert.

„Elhangzott pár határozottan flörtszerű és homályos kijelentés Criss részéről, de én baromira semmi rosszat nem csináltam. Soha nem csaltam meg Hefet. Ő egy egész sereg másik nővel lefeküdt, mióta összejöttünk, de én mindig hűséges maradtam hozzá. Minden önbizalomhiányom ellenére, és annak ellenére, hogy mennyire vágytam egy esti bulira, fejben még mindig párkapcsolatban voltam. És egyáltalán nem lehetett volna hűtlennek nevezni" – írta Holly a Lent a nyúl üregében című könyvében, amelyből a Blikk megjelentetett részleteket.

„Én elszántam magam, hogy olyan gyorsan lelépek, ahogyan csak tudok, de Hef folyamatosan elhalasztgatta a komolyabb beszélgetéseket ebben a témában. Könyörgött nekem, hogy maradjak, „annak ellenére, hogy megbántottam", de én ezt jeges hallgatással fogadtam. (...) Megérezte, hogy valami megváltozott bennem, és arra várt, hogy visszaváltozzon. Én nem hagytam, hogy tovább manipuláljon. Egyértelművé kellett tennem számára, hogy elmegyek."

Hefner megpróbálta minden eszközzel visszacsalogatni Hollyt, de a nő már elszánta magát, tudta, hogy biztosan elmegy. A Playboy pápa még a végrendeletét is megváltoztatta.

„A végrendeletben ott állt feketén-fehéren, hogy a halála után Holly Madison 3 000 000 dollárt kap az örökségből (feltéve, hogy akkor még a villában lakom). Azokban az időkben ez több pénz volt, mint amivel tudtam volna mit kezdeni. Soha nem beszéltünk Heffel a végrendeletéről, és én soha nem számítottam semmi ilyesmire. (...) – Senki nem fog téged soha annyira szeretni, mint én – olyan lassan tagolta ezt a mondatot, mintha székfoglaló beszédet tartana. Én nem tudtam, mit mondjak. Ehelyett barátságosan megöleltem, hogy ne kelljen válaszolnom. Tudtam, hogy romantikusnak akar tűnni, olyannak, mint aki a múlhatatlan szerelmének ad hangot, de amit mondott, az inkább sértésnek hangzott. Tudtam, hogy ennél többet érdemlek..."