Ilyen egy nővér élete: „Imádkoztam, hogy ma senki ne haljon meg a karjaim között”

„Ma reggel, amikor a forró vízsugár alatt álltam a zuhanyzóban, imádkoztam, hogy a mai napom más legyen, mint az ezelőttiek. Imádkoztam, hogy ma ne haljon meg senki a kezeim között!”

Az ápolás egyike azoknak a munkaterületeknek, ahol minden lépés fontos, egy kis hiba is komoly kárt okozhat, ráadásul ez a felelősség mentálisan nagyon megterhelő annak, aki ezt végzi – köztük Brie is, részmunkaidőben. Szerinte mégsem ez a legstresszesebb része a munkának.

„Nem azért imádkozom, hogy ne hibázzak, hanem az elegendő erőért, amire állandóan szükségem van ezen a nehéz úton. Soha nem lehet előre látni, mi vár rám aznap. A betegellátási feladatok olyanok, mint a Forrest Gumpban a doboz bonbon: sosem tudhatjuk, mit veszünk ki belőle. Ne felejtsük el, hogy a sokszor 13 órás munkanapok bizonytalansággal is járnak, amelyek kemény kihívások elé állítják a nővéreket. Annak ellenére, hogy személyes problémáid vannak, fel kell venned a pókerarcot, nem remeghetsz meg a káoszban, amikor mindenki rád számít, hanem fejjel előre el kell benne merülnöd!”

Brie szerint egy nővérnek szellemileg és fizikailag is mindig a topon kell lennie, nem engedheti meg magának azt, hogy egy halálesetkor elsétál, sír, ott helyben kell összeszednie magát. „Ha elszakad a cérna, akkor is varázsütésre kell átalakulnunk, nyomnunk tovább tiszta fejjel, profi módon – ez az elvárás.”

Elkerülheti egy egészségügyi dolgozó a kiégést?

Egy nővérnek állandóan képben kell lennie, tudásbázisát és ismereteit folyamatosan fejlesztenie kell. Azonban az irreális elvárások előbb-utóbb rányomják a dolgozókra a bélyegüket, a kiégéshez ezért is többször kerülnek közel: „A rossz napokat lehet gyűlölni és nem szeretni, lehet sírni, vereséget, frusztrációt és gyászt érezni, amit a hivatás vált ki belőlem, ugyanakkor legalább ennyi örömöt is lelek benne. Amikor a munkatársaim vagy a betegek megköszönik a kemény munkámat vagy a korábbi betegeim azt mondják, megváltozott az életük, amiért sokat segítettem nekik a lábadozásuk alatt, akkor igazán ellensúlyozódnak bennem a negatív dolgok. Ilyenkor azt érzem, repülni tudnék, és rájövök, hogy sokat tettem hozzá – akárcsak egy kis törődéssel – valakinek a gyógyulásához. Nincs ehhez hasonlítható érzés.”

Egy mosoly, egy nevetés, egy bók, egy köszönöm: mindig képesek motiválni egy testileg és lelkileg is fáradt embert. „Ha a zuhany alatt elmondok egy imát, mindig könnyebb lesz. Még nem égtem ki. Csak majdnem, de végül mégsem" - zárja sorait Brie.