A Pszichológus Pasi: A múlt ne akadályozza meg a boldogságunkat

Az érzéseink egy különleges és még alábecsült szintjét képezik az életünknek, amiről nem tanítanak az iskolában, pedig ezek az energiák nem kevésbé valósak, mint a konnektorból nyerhető áram. Túlzásnak tűnik? Talán, de érzéseink - legyenek pozitívak vagy negatívak - energiáját ugyanúgy a hasznunkra fordíthatjuk. Rendkívül sok erőt adhatnak, tanulhatunk belőlük, de általuk kárt is tehetünk magunkban vagy másokban. Talán ismerős a szituáció amikor a félelem miatt nem tettünk meg valamit, amit kellett volna vagy éppen a harag, indulat miatt olyat tettünk vagy mondtunk, amit nem kellett volna.

A felhalmozott érzelmi terhek miatt az ember akár meg is betegedhet.

hiszen a mindennapokban egyre többet rohanunk és egyre kevesebb időnk marad magunkra és az érzéseinkre. Katonáknál figyelték meg ezt a jelenséget: amíg kint voltak a fronton és bajtársaik védelme miatt traumatikus élményeket élhetnek át, azután tartották magukat, míg amikor hazamentek, az otthon nyugalmában szétestek a felhalmozott érzések miatt.

Ugyanezt a hétköznapokban mi is megtesszük csak kicsiben. Ha magunkba tekintünk, akkor fel tudjuk idézni a még lezáratlan konfliktusainkat. Valakit, aki becsapott, vagy bántott minket, esetleg valakit, akinek máig ki akarjuk vívni az elismerését, netán egy feloldatlan harag, vagy beteljesületlen szerelem. Egy-egy ilyen lehet az életünkben az nem gond, ellenben minden élethelyzetben, amikor érzéseink nem tudják lecsengetni a gondokat, azokat félretesszük későbbre, és legközelebb amikor egy hasonló szituáció jön akkor annyival nagyobb intenzitással jelentkezik majd a haragunk vagy a szomorúságunk. Így válhat valaki, akit többször becsaptak vagy megcsaltak indokolatlanul bizalmatlanná vagy féltékennyé egy új kapcsolatban. Így tudunk felhalmozni feszültséget és negatív érzéseket, míg végül így vagy úgy, de kiborul a bili.

Mikor már nem tudunk több dolgot lenyelni

Olyan ez mintha lenne a lakásunkban egy külön helyiség a lomoknak. Azoknak a dolgoknak, amikkel éppen nem tudunk vagy nem akarunk foglalkozni, de azért még kidobni sem akarjuk.

Pár évig működik ez a dolog de aztán elkezd megtelni a helyiség. Ha egyszer megtelt akkor nem tudunk többet oda beszuszakolni. Előbb vagy utóbb mindenkinél eljön az a pont, amikor már nem tud több dolgot a szőnyeg alá söpörni, több dolgot lenyelni, amikor már egyetlen csepp is robbanáshoz vezethet. Néha pedig az élet maga tesz minket próbára egy-egy megrázó szituációval ami pedig úgy hat, mint a földrengés arra a bizonyos lomszobára:

Ilyenkor szoktak az emberek belebetegedni a gondjaikba, válni, esetleg önpusztító életmódra váltani, vagy esetleg nagyritkán rávenni magukat, hogy segítséget kérjenek. Persze egy jól képzett pszichológus ilyenkor is tudhat hathatós segítséget nyújtani, de nem muszáj megvárni ezt az állapotot. Talán a szakmám ellen szólok, de a megelőzéshez nem kell még pszichológus se. A kiborulás könnyűszerrel megelőzhető, ha rendszeresen időt szánunk az érzéseinkre.