Tedd szokásoddá a külső nézőpontból való ránézést magadra és a kapcsolatodra!

Persze anno szüleink, látva a vergődésünket az íróasztalnál, szóvá is tették így, vagy úgy, de mindenképpen az esélytelenség nyugalmával. Ma is tudunk így viselkedni. A környezetünkben már mindenki látja a kialakult helyzetet, de mi csak beletörődötten és összeszorított fogakkal várjuk a következő családi botrányt.

Ahogy a tanulás egyik fő akadálya az „én úgyis tudom" hozzáállás, az ilyen szituációké az, hogy nem vagyunk képesek felvenni egy külső nézőpontot, és objektíven ránézni a kialakult helyzetre. Sőt, más nézőpontját maximum meghallgatjuk, de nem vagyunk hajlandóak az ő szemén keresztül látni, pedig az is egy valóság.

és legalább pillanatokra bújj bele mások bőrébe, főleg, ha tényleg jót akarnak. Attól még nem kell úgy cselekedned, csak lesz választási lehetőséged. A párkapcsolatban ugyanis csak akkor jár a pont, ha egyik fél sem akarja hibára kényszeríteni a másikat, és nem akar „pontot szerezni” magának.