A hónap témája - Müller Péter: "Amíg az aranyfonál él, a kapcsolat is él"

Ezt a kérdést kaptam:

„Azon kezdtem gondolkodni, hogy azok a családanyák, akik viszonylag normális körülmények között élnek, és azt mondják, rendben van a házasságuk, igazat mondanak-e. Lehet, hogy minden rendben van, és mégis, amikor jobban belegondolok, úgy érzem, nem éljük meg mélyen, intenzíven azt. Este fáradtak vagyunk, hét közben alig vagyunk együtt. Lehet, hogy sokan érezzük ezt?"

Igen. Az intenzív pillanatok ritkák. Nem baj. Ha vannak, azt jelenti, hogy él a kapcsolat! Sok évtizedes tapasztalatom, hogy a jó kapcsolatot összeköti valami aranyfonál. Jönnek a hétköznapok, a veszekedések, a gondok, a szürke, sőt kimerítő, nyomasztó időszakok. Jöhet olyan is, hogy sokáig nem is látjuk egymást.

Mondják a lelket a testtel is egy ilyen „életfonál" köti össze. A halál az, amikor elszakad. Ilyen fonál köt össze bennünket is – ha van. Akkor visszatalálunk egymáshoz. És amikor ez tudatosul bennünk: az a ritka, intenzív pillanat. Nem baj, ha ritka! Állandóan ki sem lehetne bírni. De ha csak egy gyufaszál villan a sötétben: máris világos van. Ezeknek a pillanatoknak nincs nevük.

Annak a felismerése, hogy sorsunk van egymással. A Jóskönyv úgy mondja: „egy csónakban evezünk". Ez még a legjobb házasságban is ritkán tudatosuló élmény. Ilyenkor az ember elsírná magát, olyan csoda. Ha ilyen pillanat nincs, és aranyfonál sincs, akkor egy kapcsolat nem igen terhelhető gondokkal és bajokkal, mert könnyen szétesik. És akkor, sajnos, a pszichológiai tanácsok is keveset segítenek.