Éjszaka az erotikamúzeumban – Íme, a világ leghíresebb aktfestményei I.

Amedeo Modigliani: Fekvő akt kibontott hajjal

A Magyar Nemzeti Galériában megrendezett Modigliani-életműkiállítás egyik legértékesebb darabja a festő híres aktképe, amely a még épülőben lévő, csak évek múlva nyitó oszakai művészeti múzeum tulajdona, így rendkívül ritkán látható. Az olasz festő összetéveszthetetlen módon ábrázolta a nőket (is): hosszúkássá stilizált arcok, kecses nyakak, különös vágású szemek. És átható érzékiség, ami Modigliani életének egyetlen egyéni kiállításán is botrányt okozott az utcai kirakatba is kitett képek, köztük a Fekvő akt kibontott hajjal miatt.

Sandro Botticelli: Vénusz születése

A reneszánsz szépségeszmény és egyben festészet minden jellegzetessége megfigyelhető a közismert képen, amely jelenleg a firenzei Uffizi képtárban tekinthető meg. A szépség antik istennője épp kilép a születésének helyet adó kagylóból, miközben hosszú haja eltakarja a legintimebb testrészeit – az egész képből árad az épp az antikvitáshoz visszanyúló ünneplése az emberi testnek, valamint az ember és természet harmóniájának. A meztelenség itt inkább a természetes szépség állapota, mintsem erotikus jelenség.

Tiziano: Urbinói Vénusz

Szintén a reneszánsz korszakának alkotása, de kicsit már a manierizmust is megelőlegezi Tiziano festménye, amely ugyancsak az Uffiziben található, a belőle áradó erotika pedig tagadhatatlan. Fokozza ezt a képből kinéző meztelen Vénusz tekintete, a meleg színekben pompázó érzéki belső tér és a szinte várakozó testhelyzet.

Diego Velázquez: Vénusz tükörrel

A spanyol Velázquez híres volt a szemszögekkel való játékairól, elég csak a nevezetes Las Meninas (Az udvarhölgyek) című alkotására gondolni. Leghíresebb aktképét is így tette különlegessé: Vénusz lényegében hátat fordít nekünk a festményen, mégis szemből láthatjuk az arcát egy tükör segítségével, amit Cupido tart, ez pedig különleges pajkosságot kölcsönöz az egész szituációnak.

Francisco Goya: A meztelen Maja

Goya meztelen Majája (van felöltözött verzió is!) egyszerre szégyentelen és magabiztos a pucérságában, szinte kihívóan tekint ránk – amihez lehet némi köze annak, hogy a legenda szerint Goya a saját szeretőjéről festette a képet. Ami a maga korában kiverte a biztosítékot, Goyának még a spanyol inkvizícióval is meggyűlt a baja.

Gustav Klimt: Danaé

Már a 20. század, a szecesszió és a szimbolizmus korának alkotása az osztrák Klimt aktképe, ami lényegében női orgazmust ábrázol: azt a pillanatot, ahogyan a főisten, Zeusz aranyeső képében magáévá teszi a mitológiai hercegnőt, Danaét – illetve leginkább azt, ahogyan ezt a lány téren és időn kívülre kerülve átéli...

Egon Schiele: Fekvő női akt

Az aktképek fogalmához általában hozzáképzeljük, hogy a meztelen test szépségének ábrázolására törekszenek – nos, a 20. század ezen a téren is hozott pár változást. Schiele aktjaira például nehezen lehetne azt mondani, hogy hagyományos értelemben szépek volnának – mégis megkapóak, ahogyan a szinte görcsös figurái beavatnak a legintimebb és legsötétebb vágyak világába is.