Müller Péter: „Tudod, én nem a haláltól félek”

Vidáman szeretnék megérkezni Isten színe elé. Nevetve! Ehhez laza lelki tartás kell. Felülemelkedés. Vagyis bármilyen mély és sötét pocsolya készül elnyelni....huss!...meglebbentem a szárnyaimat, és máris fölötte vagyok!

Valamennyien bukott angyalok vagyunk, ami azt jelenti, hogy berozsdásodtak a szárnyaink – de vannak! Mozgasd őket! És röppenj a magasba! Hidd el, nemcsak a Föld, az Ég is a hazád! Minden gondodat, problémádat nem akkor érted meg, ha benne vagy, hanem ha sikerül felröppenned, és megnézni föntről, a magasból. Néha olyan picinek látszanak onnan.

Vagyis arra, hogy szabad! Az égen nincsenek határok, és aki repülni tud, a terhet is könnyen hordozza!