Átolvasott éjszakák, elhullajtott könnycseppek - last minute könyvtippek!

Lebegés (Brittany C. Cherry)

Bevallom, csak a címlapon lévő szőrös, dögös férfi miatt kaptam fel először a könyvesboltban. A borítón lévő fülszöveg sem győzött meg, de végül adtam neki egy esélyt. Az első harminc oldal után aztán majdnem feladtam, mert annyira szomorú volt, hideg és rideg, nem bíztam benne, hogy ilyen mélységekből indulva még jó könyv lehet.

Mire végeztem vele, háromszor sírtam. Na, nem olyan durván, de tényleg potyogtak a könnyeim. Három nap alatt faltam fel, és sajnáltam, hogy vége lett. Megdöbbentett, ahogy az utolsó ötven oldalon borult minden. Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története megmutatta, hogy az újrakezdés a valódi folytatás. És hogy a legsötétebb pillanatok után is előbb vagy utóbb kisüt a nap. Akkor is, ha a pokolból indulunk, és ha iszonyatos utat járunk be. Aki mélyen van, azt garantáltan felhozza. Aki pedig jól érzi magát, az hozzám hasonlóan könnycseppeket hullajt majd az életéért. Imádtam!

Férfiak nő nélkül (Murakami Haruki)

Aki soha nem olvasott még Harukit, javaslom, kezdje ezzel a kötettel. Nagyszerű novellák a messzi Tokióból, egy másik, távoli világból, férfiaknak nőkről. Vagy inkább férfiaktól nőknek? Nem lehet eldönteni, de nem is kell. Mintha száz éve lett volna a Szputnyik, szívecském, úgy éreztem, ez a 2015-ös Haruki teljesen más. Nyáron a Hallgasd a szél dalát című kötetét olvastam, és tetszett, ahogy a felszínre kerültnek benne az oly sokszor mélyen elásott férfiérzések. És most is ez történik.

Szeretem, ahogy visszafogottan, kimérten ír, tárgyilagos, néha távolságtartónak mondanám. De közben minden egyes karakterében benne van, sokszor mintha magáról írna. Én legalábbis ilyennek képzelem: "Aztán, mint mindig, ágyba bújtak, és megejtették a szokásos szeretkezést. Elégséges mennyiségű előjáték után Habara óvszert húzott, és behatolt (a nő megkövetelte, hogy elejétől a végéig rajta legyen az óvszer), majd megfelelő idő múltán ejakulált. A műveletsort nem éppen kötelességszerűen hajtotta végre, de nem is érzelmektől fűtve. A nő mintha mindig tartani látszott volna attól, hogy túl sok szenvedélyt lásson a férfin. Mint ahogy autós iskolák oktatói sem várják, hogy a tanulók óriási szenvedéllyel vezessenek."

A hűség a kutyáknak való (Szőcs Henriette)

Íróként úgy vélem, pokoli nehéz lehet erotikus regényt írni. Főleg ebben a prűd országban. Először úgyis mindenki A szürke ötven árnyalatával fogja összehasonlítani a történetet, utána pedig azt kérdezi majd, vajon mennyit élt meg valóban a szerző, és mennyi a fikció. Henriettével közvetlenül a kötet bemutatója után beszélgettem, és megtudtam, A hűség a kutyáknak való - Egy szexturista feljegyzései talán tíz százalékát tartalmazza az élményeinek.

"Fikciót írok, nem dokumentumregényt, senki se keresse magát lázasan a karakterekben. De kétségtelenül ez én fantáziám szüleménye a sztori. Szerintem a kicsit rejtélyes, megfoghatatlan főszereplő a titokzatos jellemvonásaival lehetővé teszi bárki számára, hogy a helyére képzelje magát. Mert egyszer mindenki szeretne őrültséget művelni, még akkor is, ha csupán képzeletben.

Végtelenül szimpatikus, ahogyan a mű gondosan ügyel arra, hogy még ha fel is merülne valami hasonlóság a szürkével, azt csírájában fojtsa el az olvasóban. Ez persze nem véletlen, hiszen nem titok, hogy szándékosan 'antiszürkeötvennek' született. "Igen, meg antitutimegmondónak, ezért van minden fejezet végén a szarkasztikus közhely tanulság. Szerettem volna bebizonyítani, hogy az abnormális is lehet normális, amennyiben két ember elfogadja, minden megegyezés, tolerancia, ízlés és tűréshatár kérdése. A szürke a fehér egyik árnyalata, meg a rózsaszín is. Ráadásul, amire nem emlékszel, az meg sem történt” - mondta az írónő.

A védelmező

Jodi Ellen Malpas egy 36 éves brit író, aki mára két háromrészes könyvsorozaton van túl, és mostanra hozzánk is megérkezett a következő erotikus kötete. A védelmező az Egy éjszaka és az Ez a férfi trilógiák szerzőjének legújabb, letehetetlen bestsellere - írták róla, ami nem is csoda, hiszen a díjnyertes írónőt a New York Times bestseller szerzői között tartják számon. Én, aki már számtalan szexregényt a falhoz csaptam mérgemben, nem is tehettem volna fel nála tökéletesebb embernek a kérdéseimet, hogy mégis mitől lesz jó az erotikus irodalom, és lehet-e még újat mondani a témában.

Az írónő szerint minden ilyen kötet egyedi, és mindegyik saját jogon érdemel bizalmat. „Minden napra jut egy friss olvasnivaló, és most jobban éheznek ezekre a sztorikra, mint valaha. Örülök, hogy sok nő enged azon vágyának, hogy elvesszen ezekben a történetekben.”

Úgy tűnhet, hogy ez a pasas megmenti a gyenge lányt, de gyakran épp az ellenkezője történik. Látjuk ezeket a türelmes és erős nőket, ahogy lehámozzák az egyes rétegeket ezekről az úriemberekről, akik maguk elé emelt karddal küzdenek a démonaik ellen” – így jellemezte Jodi legújabb karakterét, Jake Sharpot, aki saját, személyes poklának foglya.

És amik még váratnak magukra

Őszinte leszek, L. S. Hilton Maestrájába beletört a bicskám. A leírása szerint egy erotikus thriller, de nekem nagyon hiányzott belőle mind a szex, mind pedig az izgalom. Van benne egy jó ágyjelenet, de csak a százvalahányadik oldalon, utána pedig jó sokat kell lapozni a következő aktusig. A minimalista, piros borító tetszett, azt vetítette előre, egy igazán szexi kötetet kapok kézhez, de valahogy nem izgatott fel sem Judith nappali, sem pedig éjszakai élete.

De nem adom fel, hamarosan újra nekifutok, de csak A sündisznó eleganciája után.

Muriel Barbery eredetileg 2006-os regényét nem sikerült karácsony előtt elkezdenem, de az ünnepek alatt egész biztosan szakítok rá időt. És hogy miért? Mert pár hete véletlenül belefutottam ebbe az idézetbe: „Az ember azért fél a holnaptól, mert nem tudja megépíteni a jelent, azzal győzködi magát, hogy holnap majd sikerül, és ez reménytelen, mert a holnap végül mindig mává válik.” És mert tudni szeretném, hogy mi van előtte, meg utána.