Müller Péter: "Bármilyen szorosan ölellek, sohasem vagy az enyém"

A kétgyökerű láng sohasem lesz egy, és két lélek és két test csak az út végén lesz Egy. Addig maradunk külön, Te és Én. Ezért a legboldogabb és a legmegrendítőbb élmény a szerelem, mert olyat akar, amiről tudja, hogy van –mégis lehetetlen. Miközben átéljük a találkozás semmihez fogható eksztázisát, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem maradhat így: itt, a Földön semmi sem örök.

Az életünk sem. A szerelem érzése szüli az igazi költészetet, és azt a mítoszt, hogy Ádám és Éva csakis az Éden kertjében voltak boldogak – de innen kibuktak, nehéz és magányos földi vándorútra kényszerültek, amelyben a szerelem nem más, mint az Éden kertjére való emlékezet.