Müller Péter: "Meghalt, akit szerettél, s mégis úgy érezted néha, mintha látna téged?"

Néha meg biztat: Vágj bele, bátran! Néha meg csak ott van, álmodban, vagy képzeletedben, s azt üzeni, itt vagyok, élek, ne félts! Bizony, ez minden ember élménye! És ne hidd, hogy csak a képzeleté. Mindannyiunknak vannak angyalaik odaát, akik felvidíthatnak és meg is keseríthetnek. És te is Őket.

Minden más elszakad, megrozsdásodik, tönkremegy, megszűnik, de a szeretet – ha igazi – maradandó kapcsolatot jelent. Még a mai ember is, bármennyire a föld rabja, s abban a tévképzetben él, hogy a halállal és a testtel minden elmúlik, még ő is érez és álmodik és hall néha félálomban szavakat, melyekről azt hiszi, hogy a saját képzelete játszik vele. Nem! Van másik Valóság, akkor is, ha most nem érzékeled. Nem látod, és nem hallod. Csak ha „füled van hozzá".