Müller Péter: "Nézz néha a tükörbe, amikor kirobbansz"

Tudod, miért van ez? Mert a düh: önző. Egy veszekedő feleség vagy egy dühbe gurult férfi arca azért csúnyul meg és lesz ronda, mert nincs igaza. Magának dühös. Maga miatt. Önös köreit védi. Én, én, én!... És ettől eltorzulnak a vonásai.

Fölemelem a hangom! Szikrázik a szemem! Nem hagyom annyiban, nem magam, hanem valami jó ügy miatt. Miattad is! Nem engedem, hogy a sötétség győzzön, hogy a rosszaság úrrá legyen.
Indulatos a gyerekeddel lehetsz, de dühös soha.
Meg is tudja különböztetni a lelkiállapotodat.
Ha indulatos vagy, átérzi az igazadat.
Ha dühös, csak azt, hogy kirobbantál, nem ő miatta, hanem magad miatt. Az egyik harag nemes, a másik egy önös, rossz idegállapot.