Fél, félt, vagy féltékeny?

Vitathatatlan tény, hogy minden élőlény a túlélésre törekszik. Ez alól az ember sem kivétel, akár férfi, akár nő az illető. Túlélni, de nem akárhogy, minél hosszabb ideig, és minél jobb minőségben. Sőt az ideális lehetőséget biztosítva az utódoknak is a minőségi túlélésre. Ehhez viszont ki kell választani a megfelelő alanyt. A legjobbat. Nem is olyan könnyű a választás ebben a felcserélt szereposztásos világban, ahol a funkcionális nők játszanak egy színpadon a gyönyörű férfiakkal.

Egy szó mint száz, elindul egy rangsorképző harc mindkét nem táborában. Mit keres a nő? Keresi a "jó spermát", azaz a megfelelő alanyt. Az erőset, a magabiztosat, a családcentrikusat, a tapintatosat, a romantikusat, a hűségest, a Férfit. Mit keres a férfi? Keresi a megfelelő Anyát, a gondoskodó, őt támogató és tisztelő kedvest, aki boldoggá teszi az ágyban is, ad magára, vezeti a háztartást és isteníti őt. Keresi a Nőt.

A versengés tehát jelen van, mind a férfiak, mind nők között azért, hogy előrébb kerüljenek a nagyon is valóságos ranglistán. Minthogy a dobogó legfelső fokán mindig csak egy hely kiadó, ezért ez már önmagában elindíthat egy félelemérzést. Félelmet a kudarctól.

Aztán itt van az a valami, amire mindenki vágyik, amiről miden második film és dal íródik, a szerelem. Tudjuk, hogy valahol egy kiszolgáltatott hatás-pozíció, de mégis mindenek előtt és mindenek felett akarjuk. Amikor viszont megkapjuk, úgy tűnik, hogy a szerelemmel együtt megszületik a féltés és a féltékenység is.

A féltékenység érzése tehát nem csupán az önbizalomhiány miatt alakulhat ki. Egy önmagával tökéletesen elégedett, kialakult és pozitív énképpel, önbecsüléssel, és egészséges önbizalommal rendelkező embert ugyanúgy elér a féltékenység érzése. Persze mindenki tagadja:

s eközben opálos szemmel bömbölteti az autóban a slágert:

"Nekem nem kell más, csak téged akarlak.
Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.
Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha,
Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda." (Edda dalszöveg - részlet)

Általános megfigyelések persze vannak. A férfiak féltékenysége gyakran egyértelműbb, hiszen nyílt lapokkal játszanak, kinyilvánítják a nemtetszésüket, míg a nők burkoltabban áldoznak ennek a negatív érzelemnek.

de minthogy ezek nem mindenkire igaz konzekvenciák, nem is érdemes túl sokat rugózni rajta.

Akkor hogyan tovább? Ha biztos vagy a szerelmed őszinteségében és valódiságában, akkor biztos lehetsz a döntésedben is. Őt választottad, ő pedig téged. Ez persze nem szünteti meg a zöld szemű szörny létét, hiszen az megszületett a szerelemmel, de a szörny túlélése attól függ, hogy mennyire élteted. Attól, hogy milyen gyakran és mivel eteted.

"Uram, vigyázz, hogy féltékeny ne légy!
A zöldszemű szörny csak kacag az étken,
Amelyből él." (William Shakespeare)

ahol a felbukkanó féltékenységet nem elnyomod magadban, nem a társad ellen fordítod, hanem beszéltek róla, megerősítitek egymást a szeretetben, az elköteleződésben, és abban, hogy te őt választottad, ő pedig téged.