Játszmák a párkapcsolatban

Mindenhol azt halljuk, hogy meg kell beszélni a problémát, és azt, hogy amit nem lehet megoldani kommunikációval, azt meg kell oldani még több kommunikációval. Ez így is van, de mi a helyzet olyankor, amikor leül a pár megbeszélni egy problémát, és 20 perc múlva felállnak három újabb problémával?

Noha a semmi kommunikáció és a kevés kommunikáció elégtelen, a sok kommunikáció sem hoz megoldást, ha a részt vevő felek nem az igazi problémáról beszélnek, és benne vannak egy játszma állapotban.

Az élet sok területén játszmákat játszunk

Apróbb játszma például, amikor találkozunk egy ismerőssel és megkérdezzük tőle: "Hogy vagy?", de nem vagyunk kíváncsiak rá, hogy van. Vagy azt mondjuk a kollégánknak: "De jól nézel ki!", miközben nem gondoljuk, hogy jól néz ki. Ezek a mindennapi élet ártalmatlan játszmái. A durva játszmák kórházban, rácsok mögött vagy a halottasházban végződnek.

A játszmában, mint a színházi színdarabban, kellenek szereplők, és bizony kellenek szerepek. Amikor ezeket a szerepeket magunkra öltjük, akkor színészként ugyan nyújthatunk jó teljesítményt, de tisztán gondolkodó emberként annál kevésbé.

A szerepeink egy részét már gyerekkorban ránk osztják, mi pedig felvesszük. Ezek jobban belenőnek a valóságunkba, mi pedig a szerepbe. Adott mondjuk egy iszákos apuka, aki rendszerint leértékeli, szidja és bántalmazza a gyereket. A kisgyerek soha nem gondol rá, hogy igazságtalanul bántják. Úgy érzi, hogy megérdemli, mert apunak és anyunak mindig igaza van, hiszen ők nagyok és felnőttek. Abban a pillanatban, ahogy lehetősége nyílik rá, úgy otthagyja a szülői házat, hogy vissza se néz. Igen ám, de a szerepet viszi magával, és tudat alatt azt a játszmát keresi az életben, ahol eljátszhatja azt.

Nem könnyű ezektől a szerepektől megszabadulni, de nem is lehetetlen. A mondás szerint a jövő gyakran a múlt másolata. Ezt tudjuk kihasználni. Ha azon kapod magad, hogy egy történésre, egy sérelemre vagy egy kommunikációra többedszerre ugyanúgy reagálsz, akkor szinte biztos, hogy az "oda illő" szerepet játszod. Ezt a legnehezebb észrevenni, de ha időről időre felveszed az objektív külső szemlélő nézőpontját, és úgy nézel magadra egy távolabbi pontból, mint a játszma egyik szereplőjére, szokásoddá válik, így könnyebben tudsz tisztán látni és értékelni.

Emlékezz a tibeti orvos intelmére! "Rendező legyél az életben, és ne színész. A színész ugyanis csak belülről látja a jelenetet, a rendező pedig átlátja az egész színdarabot."