Pilát Gábor: Ilyenkor marad a házasságtörés vagy a kétségbeesés

Ha olyan emberrel mész bele egy párkapcsolatba, akit lehetetlen szeretned vagy olyat szeretsz, akivel lehetetlen párkapcsolatban élni, gyakran meg fogod élni az "ugyanaz a tánc, csak új partnerrel és más zenére" nyomasztó érzését.

Marad a házasságtörés vagy a kétségbeesés. Vagy esetleg a válóperes bíróságnak nevezett furfangos találmány, ahol valamennyi tárgyalt eset vagyonnal vagy gyermekelhelyezéssel kapcsolatos, miközben ez csupán a jogi és admminisztrácós lebonyolítása két, korábban egymásért rajogó ember érzelmi haláltusájának. Persze ki lehetne terjeszteni a bíróság hatáskörét, és létre lehetne hozni egy érzelmeken alapuló szerződéseket betartató törvényszéket, de ettől még a tisztességesen elvált emberek száma nem nőne.

Arra természetesen törvényileg nem lehet senkit kényszeríteni, hogy az érzéseit soha el nem múlónak nyilvánítsa ki. Nem is kell, megteszik ezt az emberek maguktól. Ha azonban a házasság egy bizonyos időre szóló "megállapodás" lenne, ami a lejártával meghosszabbítható, akkor lehet, hogy sokkal inkább teremtésben tartanák a házastársak. Ez nyilvánvalóan egy vitatott tecnikai szabályozása lenne a házasság intézményének.

A valós sikert nem annak a megértése eredményezné, hogy egy kapcsolatot egy előre egyeztetett idő elteltével kell megítélni, és dönteni a folytatásról, azaz újjászületésről, vagy a különválásról. Inkább annak a megértése, hogy egy kapcsolatnak minden egyes nap meg kell halnia, és minden egyes nap újjá kell születnie. És neked is miden egyes nap meg kéne halnod, és minden egyes nap újjá kéne születned.