Carlos, az Áll az alku játékosa: "Nekem nem volt egyszerű erről beszélnem"

Carlos azt mondja, ő egy nagyszájú ember, aki 9 évesen, gyermeki heccből, még egy földigilisztát is megkóstolt. Szerencsére idővel sokat változott az ízlése, és felnőttként szakácsként kezdett dolgozni. Ennek ellenére nem a Séfek séfében tette próbára magát, hanem az Áll az alkuban. „Az utóbbi pár évet az Egyesült Államokban és Cipruson töltöttem. Nyolc hónappal ezelőtt érkeztem haza. Többen mondták nekem, hogy nagyszájú karakter vagyok, jelentkezzek a műsorba, és mivel akkoriban mentünk szét a párommal, belevágtam. Ám az elmúlt hónapok izgalmas kalandjai ellenére érzem, hogy ismét útra akarok kelni. Már tervezem a következő utamat, szerintem két hónap múlva megint a nyakamba veszem a világot” – meséli az Áll az alku játékosa, aki azt mondja, bár a felvételek előtt arra tippelt, hogy nagyobb szerencséje lesz, így is boldog, az 1,4 milliós nyereményével.

A visszatérő vetélkedő korábbi szériájában voltak olyan szereplők, akiknek szerelmet hozott a műsor, Carlost ez elkerülte. „Egy párkapcsolat jelenleg sem központi kérdés nálam. Magamra szeretnék koncentrálni, úgy szakmailag, mint magánemberként. 28 éves vagyok. Bevallom azt gondoltam, hogy már 25 évesen apuka leszek. Szóval nagyon szeretnék stabil családot, feleséget, gyerekeket, de előtte meg kell teremtenem ezeknek a feltételeit” – mondja Carlos, akinek elsőre nagyon furcsa volt, hogy egy ország előtt beszélt a betegségéről a tévében. „Nekem nem egyszerű erről beszélnem mások előtt, és kicsit meg is lepődtem, amikor Gundel Takács Gábor erről kérdezett. Aztán rájöttem, hogy mennyire felszabadító érzés, kimondani ezeket hangosan. Húszéves voltam, amikor nyirokcsomó daganatot diagnosztizáltak nálam. Akkoriban mondhatni habzsoltam az életet, heti háromszor mentem bulizni és egyáltalán nem vettem komolyan a tüneteket. Amikor az orvos először látott, már egy 26 centis daganatom volt, ami nyomta a tüdőmet és a szívemet, közölték, hogy végső stádiumban vagyok. Néhány órám volt összeszedni a cuccomat otthon, visszamenni a kórházba és megkezdeni a kezeléseket.”

Carlosnak nemcsak az erős, makacs természete segített abban, hogy felvegye a harcot a betegséggel, de az orvosok és a többi beteg is. „Kijelenthetem, hogy Dr. Schneider Tamás mentette meg az életemet, de minden nővérnek nagyon hálás vagyok, akik gondoskodtak rólam a kemoterápiák alatt. Illetve volt még egy személy, akivel sajnos nem tudom mi történt. A szomszédos kórteremben volt, és minden nap segített abban, hogy legyőzzem a rákot. A betegtársam kemény és határozott viselkedése csak erősítettem bennem az érzést, hogy ezt most túl kell élnem.”

A fiatalember szervezetéből végül majdnem 2 évvel, és megannyi sugárkezelés, valamint kemoterápia után tűnt el a daganat. „Ez a betegség több szempontból is egy ébresztő volt a számomra. Egyrészt változtatnom kellett az életvitelemen, másrészt rájöttem, hogy akiket a barátaimnak gondoltam, nem azok. Sokan elfordultak tőlem, amikor kórházba kerültem. Nem tudom, hogy ennek mi volt az oka, talán az, hogy nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, hiszen a diagnózis pillanatában, nem volt reményt keltő a helyzet. Szerencsére olyan új, remek emberek léptek a helyükre, akikre bármikor számíthatok."