Anthony Hopkins őszinte vallomása: ekkor szeretne felhagyni a színészkedéssel

Az Apa olyan szempontból nehéz volt, hogy egy idősebb férfit játszva valóban idősebbnek éreztem magam. Úgy éreztem, mintha fájna a hátam és a lábam. Az az elméletem, hogy az agy nem olyan éles, mint gondolnánk, tehát ha elkezdem azt mondani neki, hogy egy demens idős ember vagyok, akkor elhiszi nekem. Miután befejeződött a forgatás, egyre jobban kezdtem érezni magamés arra gondoltam: „Jaj de jó, kezdek újra önmagam lenni."

Szívesen dolgozom. Élvezem, hogy kijutok a házból, és valami mást csinálok, élvezem az újdonságot. Szeretem az egészet ... A feleségem, Stella sokat aggódik az egészségem miatt, és egyszer azt kérdezte: „Szeretnél addig dolgozni, amíg egyszer csak össze nem esel?" Azt válaszoltam: „Azt hiszem, igen, hacsak az egészségem nem adja fel először." Erre azt válaszolta: „Nos, rendben van, ha valóban ezt akarod csinálni." És igen, ezt. A színészkedés a szenvedélyem."