2026.02.23.
Sokan élik úgy a mindennapjaikat, hogy mások szükségleteit helyezik előtérbe saját igényeik helyett. Mikor függünk egy kapcsolattól vagy nem merünk nemet mondani senkinek, alapvetően az önszeretet hiányáról beszélhetünk. Pedig önmagunkat képviselni egyáltalán nem luxus vagy önzés, hanem az egészséges érzelmi működés egyik legfontosabb alappillére.
Az önszeretet hiányát sokszor nehezen vesszük észre. Először csak apró kompromisszumokkal kezdődik, ami a későbbiekben önfeláldozássá válik – aztán egyszer csak arra eszmélünk fel, hogy teljesen eltávolodtunk valódi önmagunktól. Amikor elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal, az élet minden területén bizonytalanságot és belső feszültséget tapasztalhatunk. Ez a helyzet érzelmi kimerültséghez, önbizalomhiányhoz és instabil kapcsolatokhoz vezethet. Az önszeretet visszaépítése azonban lehetőséget ad arra, hogy újra stabil alapokra helyezzük az életünket, és visszanyerjük belső egyensúlyunkat.
Forrás: 123RF
Mi az önszeretet?
- Ismerd fel a saját igényeidet
- Ápold a kapcsolatot önmagaddal
- Az énidő a lefontosabb
- Legyél önmgad biztos alapja
- Törődj a benned élő belső gyermekkel
Az önszeretet a határok meghúzásával kezdődik
Az egyik legfontosabb lépés az érzelmi egyensúly felé a saját határaink kijelölése. Amikor folyamatosan figyelmen kívül hagyjuk saját szükségleteinket, belső feszültség alakul ki bennünk, amely hosszú távon érzelmi kimerültséghez, depresszióhoz és teljes motiválatlansághoz vezethet. A határhúzás az önbecsülés egyik legerősebb megnyilvánulási formája. Azt jelzi, hogy tisztában vagyunk saját értékeinkkel, és nem engedjük, hogy mások igényei vagy viselkedése határozza meg az önmagunkhoz fűződő viszonyunkat.
Az önszeretet egyik fontos jele, hogy már nem félünk döntéseket hozni és megvédeni saját lelki egyensúlyunkat a külső behatásoktól.
Az önszeretet az önmagaddal való kapcsolat minőségében tükröződik
Az, aki elveszíti a kapcsolatot önmagával, könnyen elbizonytalanodik saját döntéseiben és értékességét illetően is. Gyakran mások visszajelzéseitől teszi függővé saját önértékelését, ami állandó megfelelési kényszert és belső bizonytalanságot eredményezhet. Az önszeretet ezzel szemben egy stabil belső alapot teremt. Nem külső megerősítésből születik, hanem tiszta, objektív önismeretből és önreflexióból: pontosan látjuk a hiányosságainkat és erényeinket.
Az önismeretből fakadó önszeretet olyan belső stabilitást hoz létre, melynek talaján önazonos döntéseket hozhatunk. A külvilág is azonnal érzékeli a kisugárzásunkon: „jóban vagyunk önmagunkkal”.
Forrás: 123RF
Az énidő a legfontosabb
A folyamatos alkalmazkodás és megfelelési kényszer fokozatosan eltávolít bennünket saját belső világunktól. Az énidő lehetőséget teremt arra, hogy újra kapcsolódjunk önmagunkhoz, és meghalljuk saját, valódi érzéseinket, gondolatainkat és szükségleteinket.
Az énidő a lelki regenerálódás egyik alapfeltétele — amikor időt adsz magadnak, az egy üzenet a saját tudatalattidnak: „Fontos vagyok.”
Te magad vagy a saját biztonságod alapja
Sokan úgy keresik a biztonságot, hogy azt egy másik embertől, egy kapcsolattól vagy a külső körülményektől várják. A valódi stabilitás azonban nem kívülről érkezik. Aki megfelelő viszonyt ápol önmagával, az felismeri, hogy saját belső világa az a biztos pont, amelyre mindig támaszkodhat. Amikor képesek vagyunk „egyben” maradni a legnehezebb helyzetekben is, megszületik bennünk egy mély belső biztonságérzet. Többé nem mások jelenléte adja a stabilitást, hanem az a kapcsolat, amelyet önmagunkkal alakítunk ki.
Az önszeretet ebben az értelemben nem csupán egy érzelmi állapot, hanem egy belső tartóoszlop. Minél erősebb ez az alap, annál kevésbé rendítenek meg bennünket a külső változások, csalódások vagy veszteségek.
Az önszeretet a belső gyermek gondozásában teljesedik ki
Mindannyiunk lelkének van egy olyan része, amely ugyanúgy vágyik biztonságra, elfogadásra és megértésre, mint egy kisgyermek. Ez a belső gyermek hordozza múltunk emlékeit, sérüléseit, örömeit és félelmeit. Az önszeretet egyik legmélyebb formája, amikor megtanulunk úgy viszonyulni önmagunkhoz, ahogyan egy szerető anya a gyermekéhez. Egy anya nem fordul el a gyermekétől, amikor az fél, hibázik vagy bizonytalan. Nem bünteti azért, mert gyenge pillanatai vannak, hanem megnyugtatja, támogatja, és biztonságot nyújt neki.
Valójában ez az önszeretet esszenciája: saját gyengeségeinkkel és sérüléseinkkel szemben nem kritikával, hanem együttérzéssel fordulunk önmagunk felé.
Szeresd a tested!
Az önszeretet a testünkkel való egészséges kapcsolatban is megmutatkozik. Amikor folyton bántjuk magunkat a tükör előtt vagy szégyenkezünk a testünk miatt, valójában nem elsősorban a kilókkal van dolgunk, hanem a belső elfogadással. A testünk nem ellenség, hanem a lelkünk otthona: jelzéseket ad, véd, és minden nap „megtart”. Az igazi változás nem önkritikából, hanem tiszteletteljes gondoskodásból indul el. A testi önszeretet akkor kezdődik, amikor már nem büntetni akarjuk a testünket, hanem figyelünk rá, elfogadjuk, és építő jelleggel támogatjuk a jóllétét.
Mi az önszeretet valójában?
Az önszeretet spirituális értelemben nem más, mint annak a képessége, hogy önmagunk számára is biztonságos, elfogadó és megtartó jelenlétet tudjunk nyújtani.
Az önszeretetről, önismeretről szólnak az alábbi cikkeink is:
