Ha tudom, hogy jó vagyok, miért érzem néha azt, hogy semmit sem érek? – Az önbizalom nyomában

Hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy az önbizalom megléte fekete vagy fehér: valakinek vagy van, vagy nincs. Pedig a kép  ennél sokkal összetettebb: lehetünk alapvetően határozottak és magabiztosak, miközben bizonyos helyzetek egy pillanat alatt előhívják belőlünk a kételkedő énünket. De honnan tudhatjuk, hogy valóban baj van, vagy éppen csak a félelmünk próbálja átírni azt, amit egyébként pontosan tudunk magunkról?  

Az önbizalom nem egy ki-be kapcsolható gomb

Bizonyos fogalmakat érdemes elkülönítenünk, hiszen az önbizalom, az önértékelés és az önbecsülés nem teljesen ugyanaz. Bízhatunk az ismert képességeinkben, miközben mélyebben még mindig bizonytalanok vagyunk saját értékességünkben. 

Lehetsz például határozott és sikeres a munkádban, miközben a párkapcsolatban folyton azt figyeled, vajon elég jó vagy-e a másiknak. Szeretheted a külsődet, mégis összetörheti az önbizalmadat egy fájdalmas visszautasítás. És az is előfordulhat, hogy pontosan tudod, miben vagy tehetséges, mégis attól rettegsz, hogy egyszer kiderül: valójában nem is vagy olyan szuper, mint ahogy azt mások gondolják.

Amikor kívülről van szükséged bizonyítékra  

Különösen törékennyé válhat az önbizalom, ha túlságosan függ a külső megerősítéstől. Amíg jönnek a sikerek, a bókok, a lájkok, a figyelem vagy a szakmai elismerés, minden rendben. De mi történik akkor, ha valami miatt ezek egyszer csak elmaradnak?

Ha valaki, aki fontos a szívednek, két napig nem ír, máris felmerülhet benned: „Biztosan nem vagyok elég érdekes és szerethető”. 

Ha a főnököd arra kér, korrigálj a  feladatodon, pillanatok alatt eljuthatsz oda: „Talán mégsem vagyok alkalmas erre a pozícióra”. Mikor megpillantasz magadról egy előnytelen fotót, a „nem tetszem magamnak ezen a képen” könnyen átváltozhat arra a megállapításra, hogy „nem vagyok vonzó”.

Pedig ezek között óriási különbség van.  

Tény vagy félelem? Tedd fel magadnak ezt a három kérdést!

Amikor érzed, hogy hirtelen zuhanórepülésbe kezd az önbizalmad, ne próbáld azonnal meggyőzni magad arról, hogy csodálatos vagy – valószínűleg úgysem fog sikerülni. Először inkább válaszd külön a tényeket attól a történettől, amelyet a félelmed épített köréjük.

1. Mit tudok biztosan?

Csak a bizonyítható tényeket vedd számba. Például: „Két napja nem keresett”/„A főnököm arra kért, dolgozzak még a feladatomon”. 

2. Mit tettem hozzá én magam a tényszerű helyzethez?  

Íme néhány gyakori belső monológ: „Már nem kellek neki. Biztosan talált nálam érdekesebbet. Nem vagyok elég jó”.

3. Ugyanezt gondolnám magamról akkor is, ha nem félnék a visszautasítástól, a veszteségtől vagy a kudarctól?

A harmadik kérdésre adott válaszok  különösen beszédesek lehetnek. Sokszor itt derül ki, hogy amit néhány perce még megkérdőjelezhetetlen igazságnak éreztünk, valójában csak egy régi félelmünk utózöngéje. 

Az egészséges önbizalom nem rózsaszín szemüveg

Van azonban egy fontos momentum: nem szabad minden kellemetlen érzésünket önbizalomhiánynak minősíteni. Előfordul, hogy valóban hibáztunk. Lehet, hogy nem sikerült jól megoldanunk egy feladatot, valóban rosszul döntöttünk, vagy valaki tényleg elvesztette irántunk az érdeklődését.

Az egészséges önbizalom nem azt jelenti, hogy letagadjuk a valóságot, és nem gyakorlunk önreflexiót. Inkább úgy lehetne meghatározni, hogy nem tesszük egyenlővé az aktuális kudarcot saját emberi személyiségjegyeinkkel.  

Nem tudsz mindig száz százalékig hinni önmagadban

Talán éppen ez az egyik legnagyobb tévhit az önbizalommal kapcsolatban – nem attól leszel erős ember, hogy soha nem bizonytalanodsz el. Ha helyén van az önbizalmad, egyszerűen hamarabb felismered, melyik hang szól belőled: a tapasztalataidból született belső tudás vagy a félelem.

„Most félek – de ettől még nem lettem kevesebb.”

Olvasd el az alábbi, témába vágó cikkeinket is: