Romániában tilos halat enni az Új Év első napján

Egy szakmai programra voltam hivatalos, mely természetesen nem egy gasztronómiai különlegességet is magában rejtett. Valószínűleg foglalkozásbeli ártalom, de az utazásaim során folyamatosan figyelem, hogy hol mit, hogyan és miképp készítenek, mik az étkezési szokások és melyek azok az apró ötletek, amiket később akár én is beépíthetek a receptjeimbe.

Elsőként egy gyönyörű városnézéssel kezdődött a program. Meglátogattuk a Zion Zsinagógát, a különlegesen berendezett Darvas házat, a nem is olyan régen felújított ötszögű alakzatot formáló várat, a bazilikát, és persze barangoltunk a városháza előtt elterülő karácsonyi vásárban is. Ez utóbbi különösen jól jött, hiszen így nálunk a Mikulás ebben az évben nagyváradi mézes süteményekkel lepte meg a gyermekeimet.

Ez nem más, mint egy román hagyományos savanyú leves, amit általában húsgombócokkal készítenek. Talán legjobban állagában a nálunk lévő tartalmasabb húslevesekhez hasonlít, de az íze sokkal karakteresebb. A húsgombócot általában darált sertéshúsból és hozzákevert rizsből állítják össze, fűszerezik, és együtt főzik meg a csorbával.
Természetesen érdeklődtem a karácsonyi menük után is. Megtudtam, hogy Nagyváradon és környékén ilyenkor rengeteg a disznótor, hiszen december második felében szinte minden a sertésételekről szól! Karácsonykor és szilveszterkor is malacsült kerül az asztalra. Az új év első napján pedig egyedül a halak vannak tiltólistán, hiszen a kinti hagyományok szerint, ha ilyenkor halat fogyasztunk, elúszik a szerencsénk. Ezzel szemben ha csak a hal pikkelyét a zsebünkbe tesszük, az pénzt hoz a házhoz.

A sok élmény után, a karácsonyi vásáron szerzett finomságokkal felpakolva siettem haza a családomhoz, hogy együtt készülhessünk az ünnepekre.