Cantuccini, házi tészta és a friss gamberi

Kandírozott narancshéj, mandulaliszt, egész mandula, tojás és cukor, ezekből az alapanyagokból áll ez a finom kétszersült (ugyanis a cantuccini magyar fordításban azt jelenti, hogy: kétszer sütött), ami már önmagában is egy csoda, na de amitől igazán cantuccini a cantuccini, az nem más, mint a Vin Santo desszertbor. Ellátogattam Montecarlóba a Fattoria del Tesóba, ami ennek a finom trebbiano szőlőből készülő desszertbornak a szülőföldje. Itt a napsütés és a mikroklíma is adott ahhoz, hogy a legjobb minőségű bort állítsák elő.

De az ízek mellett Toszkána története sem elhanyagolható. Pisában jártunk másnap, amiről sokaknak általában a híres ferdetorony jut eszébe, de a keresztelőkápolna a campo santo (temető) és a Dóm is itt helyezkedik el, ami szintén lenyűgöző építészeti és történelmi látványosság. Bár eleredt az eső idő közben, de annyira magával ragadott a látvány, hogy ez nem foglalkoztatott bennünket. Eső ide vagy oda, egyvalaminek megint nem tudtam ellenállni, mégpedig a hamisítatlan olasz fagylaltnak. Aki ismer, tudja, hogy híve vagyok az organikus, természetes alapanyagoknak. Szerencsére Franco Gelateriájában nem kellett aggódnom a mesterséges színezékek, ízfokozók miatt, hiszen itt minden természetes, és házilag készül. Így bátran válogattam a finomabbnál, finomabb hideg gombócok közül, amikből a kedvencem egyértelműen a fügés volt.

Aki evett már házi készítésű tésztát, az biztosan sejti, hogy milyen ízeket tartogatott nekem ez a nap. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy a tésztának, valahogy mindig van egy plusz hely a hasunkban, még a hatodik gombóc fagyi után is. Nálam ez fokozottan igaz, hiszen imádom a tésztaételeket. Házi tagliatelle-t, raviolit és tortellinit gyúrtunk. A különbség a tésztafélék formájában rejlik. A tortellini és a ravioli egyébként nagyon hasonló tésztaétel, hiszen mindkettő töltött tészta, azonban míg a tortellini négyszögletes, addig a ravioli kerek formájú. Egy biztos mindkettő isteni. Természetesen az elkészült ételek mellé nem maradhatott el a bor sem és egy hatalmas köszönet, azaz Gracia - Marcónak, hiszen neki köszönhetően ezt a napot, soha nem fogom elfelejteni.

Viareggio kikötőjéből kissé álmosan és dideregve hajnali fél 3-kor nekivágtunk a nyílt tengernek, hogy kihalásszuk az ebédünk főszereplőjét, a gamberit, azaz a rákot. Nem is gondoltam, hogy ekkora munka a halászat. Nagyon hullámzott a tenger, így nemcsak rákok, hanem különleges halak is akadtak a hálóinkba, amiket bizony ki kellett szabadítani. Ez nem egyszerű feladat.

Halászni egyébként több hálóval is lehet, mi úgynevezett lapos hálóval tettük ezt, hogy véletlenül se fogjunk ki a tenger fenekéről rákot, ugyanis azoknak a bélcsatornájukban túl sok a homok. Viszont a tisztább rákot drágábban is el lehet adni. Itt ez a cél. Érdekes, de a friss rák a képzeletünkben rózsaszín színű, ám a valóságban a friss rák kékes szürkés. Viki nem is tétovázott, már a hajón megkóstolt egyet, amit bevallom, korán reggel éhgyomorra én még nem kívántam, de elmondása szerint isteni finom. Na de később már megéheztem, ezért a halászatból visszaérve Viki elkészítette nekem életem legfinomabb rákos szendvicsét. Csodálatos élményekkel gazdagodtam, és olyan helyekre jutottam el, amelyekről már gyermekként is álmodtam. Szerencsésnek érzem magam, mert az álmom most valósággá vált.