Lévai Anikó: "Hét év után lesz igazán gazda a gazda"

„Amikor a Magyar Konyha megújításába néhány évvel ezelőtt belefogtunk, épp ilyen pillanatokról álmodtunk. Arról, hogy előbb-utóbb lesz kinek és lesz miért díjat adni a magyar gasztronómia háza táján. A magazin szerkesztőbizottságának elnöke vagyok, az egyik célunk volt, hogy olyan termelőket kutassunk fel, akik ezeket a minőségi élelmiszereket előállítják. Egy ország konyhája, gasztronómiája akkor lesz jó, ha az éttermek minőségi alapanyagokból készítenek ételeket. Ez a díjátadó gála az elmúlt évek munkájának sikere volt, és sajnálom, hogy csak három őstermelőt tudtunk díjazni, pedig több százról írtunk. Mindegyikük megérdemelte volna, hogy ide kerüljön, büszke vagyok rájuk. Ezek mögött az emberek mögött hihetetlen munka, rengeteg áldozat, lemondás, töprengés, küzdés áll. Nagyon sokat tanultam tőlük. Kivétel nélkül családi vállalkozások, ahol a feleség és a gyerekek is kiveszik a részüket a munkából, nincs egy szabad hétvégéjük, nincs egy ünnepnap, mert a disznóknak vasárnap is enni kell adni, a pisztrángot ki kell fogni, sózni, pácolni. Szerencsés vagyok, hogy végigkóstolhattam a finomságokat, de ez pont ezért egy nagyon veszélyes munkakör, sok mindent kipróbál, megízlel az ember” -

„Az ember, amit szeret csinálni, ahhoz ért, és nálam az a sajátos helyzet alakult ki, hogy olyat csinálhatok, amit szeretek. 10 éve elvégeztem az Aranykalászos gazdatanfolyamot, így lett egy mezőgazdasági szakmunkás bizonyítványom is. Van egy másfél futballpályányi veteményesem, ahol sok fajta különlegességet vetünk el, és ezeket a lányaimmal biomódszerekkel műveljük. Itt a család számára szükséges összes zöldséget megtermeljük, ha kell, kapálni is beállok. Felcsúton a kertünkben 20 gyümölcsfa áll, amelyek most fordulnak termőre. Ez lesz a negyedik gazdálkodó évünk, de azt mondják, hogy csak 7 év után lesz igazán gazda a gazda, mert ez idő alatt az időjárás viszontagságait, változásait is megtapasztalja.”