Műanyag mikroszemcséket mutattak ki az Északi-sarkvidéken gyűjtött hó- és jégmintákban német és amerikai kutatók.

A Bremerhaveni Alfred Wegener Intézet (AWI) kutatói Bajorországban, Brémában, Helgoland szigetén, a Svájci Alpokban és az Északi-sark térségében gyűjtött hómintákban találtak mikroműanyagot. A kutatók abból indulnak ki, hogy a mikroszemcsék a légkörben terjednek, és a hó mossa ki őket a levegőből és juttatja el a földre. A mikroműanyagok terjedésének ilyen módját még alig vizsgálták a kutatók. Régóta közismert, hogy a virágpollenek a középső szélességi fokok térségéből ugyanilyen módon képesek eljutni akár az Északi-sarkvidékig. A mikroműanyagok a pollenekhez hasonló nagyságúak. A szaharai por is képes a levegőben 3500 kilométert megtenni az észak-atlanti térségig – olvasható a intézet közleményében.

A mikroműanyag legnagyobb mennyiségét a kutatók egy bajorországi autóút mentén mérték, literenként 154 ezer részecskét. Az északi-sarkivdéki hóban literenként „csupán” 14 400 részecskét találtak.
Miden vizsgált térségben különböző típusú műanyagra bukkantak. A bajor útvonal mentén leginkább kaucsukból származó műanyagrészecskéket mutattak ki, amely a gépkocsik gumijaiból származik. Az Északi-sarkvidéken tömlőkhöz használt nitrilkaucsukot, ragasztóknál alkalmazott akrilátot és festékszemcséket találtak a hóban – írták a kutatók a Science Advances című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban.
 

Kis mikrogyöngyök mosódnak be a tengerekbe, folyókba olyan termékekből, mint a fogkrém vagy a bőrradírForrás: https://www.theguardian.com/environment/2018/jan/09/plastic-microbeads-ban-enters-force-in-uk

Egy amerikai kutatók vezette tudóscsoport az Északnyugati átjáró jégtábláin gyűjtött jégmintákban talált műanyagdarabkákat, műszálakat. A kutatók augusztus elején befejeződött háromhetes expedíciójukban egy jégtörő fedélzetén haladtak át a Csendes-óceánt az Atlanti-óceánnal összekötő Északnyugati átjáróban és helikopteren repültek az úszó jégtáblákra, ahonnan jégmintákat gyűjtöttek.
A Kanada sarkvidéki területén lévő Lancaster-szorosban gyűjtött jégmintákban vették észre a szemmel jól látható műanyagdarabokat. A tengerszorosról úgy vélték eddig, hogy viszonylag védett a tengeráramlatok által sodort műanyagszeméttől.
„Amikor megnéztük szabad szemmel közelről a mintákat, nagyon jól látható volt, hogy szennyezett, amikor a megfelelő eszközökkel megvizsgáltuk, olyan volt, mintha gyomron ütöttek volna” – mondta Jacob Strock, a Rhode Island-i Egyetem kutatója a Reuters brit hírügynökségnek telefonon.
A kutatócsoport 18 jégmintát gyűjtött, két méter mélyre fúrtak a jégtáblákon négy helyszínen. A mintákban műanyagszemcséket, különböző formájú és méretű műszálakat láttak.

A kutatók szerint felfedezésük megerősíti azokat a megfigyeléseket, hogy a mikroműanyag-szennyezés koncentrálódik a tengervízhez köthető jégben is. A szakemberek a mintákat további elemzésnek vetik alá, hogy segítsék a kutatási erőfeszítéseket annak megértésére, miként károsítja a műanyag a halakat, tengeri madarakat és a nagy tengeri emlősöket.

A közelmúltban egy amerikai kutatásból kiderült, hogy az Egyesült Államok legérintetlenebb térségeiben, köztük a Sziklás-hegység esővízmintáiban is találtak mikroműanyagot kutatók. Az amerikai Földtani Intézet kutatója, Gregory Wetherbee Colorado államban nitrogénszennyezés nyomait vizsgálva esővízmintákban talált mikroműanyagot. It's raining plastic (Hull a műanyag) című tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy a mikroműanyag mára már beborítja az egész Földet, jelen van az esőben, a hóban, a levegőben, a vízben és a talajban mindenhol.