A halálnak nincs nagy rajongótábora, pedig az is az élet része. Féljük és kerüljük. Az életet elfogadjuk, hirdetjük, de sokszor nem tiszteljük.

Van olyan, amikor valaki kimarad életed filmjének főcselekményéből, és homályos figura lesz belőle a kép szélén, esetleg teljesen kiíródik a folytatásból. Te nem tudsz kimaradni, ugyanis te vagy a főszereplő, akiről a film szól, te vagy az operatőr, és te vagy a producer is. És hogy mikor kezdődött a filmed, a születéseddel vagy a fogantatásoddal esetleg még korábban? Emlékszel a kezdetére, amikor először felvillant a főcím? Nem számít. A folytatás éppen most kezdődik, minden más már csak emlék. Még akkor is, ha az csalódás. Még akkor is, ha ennek a bizarr és tartós mellékhatása, hogy hurcolod magaddal, és így kihat a jelenedre.

A folytatás éppen most kezdődikForrás: Dreamstime

Nem az számít, mit élsz meg, sokkal inkább az, hogy miként éled meg a különböző élethelyzeteket. Pusztán ennek a megértése gyökeresen megváltoztatja az ember szemléletmódját. Az igazság egy egész kis lángja fel tudja égetni a hazugságok hegyét.

Amikor kitűzöl magadnak egy célt, akkor ugyan az utolsó lépés az, amelyik eljuttat a célállomásba, azonban minden egyes lépésed közelebb visz hozzá, és ugyanolyan nélkülözhetetlen és kihagyhatatlan, mint az utolsó. Még azok is közelebb vittek, amikor menet közben kudarcot vallottál vagy vissza kellett fordulnod, hogy kikerülj egy utadba került akadályt.

A siker és a kudarc viszonylagosak, akárcsak az élet és a halál.

Összekapcsolódnak, egymást követik, mint a nyaklánc szemei. Ahhoz, hogy viselni tudd, persze szükség van ékszerészre, aranyra, öntőformára. És kell még valami, ami megteremti, összehangolja és összetartja az elemeket, ez pedig a létezés.