Pilát Gábor: "A legtöbben életük végéig hajszolnak egy megfoghatatlan és elérhetetlen célt"

2018.09.05. 19:00

Az emberek gyakran abba a tévhitbe ringatják magukat, hogy amikor megöregszenek, akkor beköszöntenek majd a boldog nyugdíjas évek. Révbe érnek, és csak az unokák, illetve csak a reklámokból idealizált utazások töltik ki majd az életüket.

Ehhez képest a legtöbben életük végéig úgy hajszolnak egy megfoghatatlan és elérhetetlen célt, mint a szamár, akinek az orra elé répát lógattak. A szamár sajnos egy fokkal jobb helyzetben van, ugyanis neki legalább megfogalmazható a célja.

A legtöbben életük végéig hajszolnak egy megfoghatatlan és elérhetetlen céltForrás: Shutterstock

Ha egyszer végre megértenénk, hogy a lélek kortalan, a test öregedése nem az első ősz hajszál megjelenésével kezdődik, sőt nem is ott ér véget, és az életnek a célja maga az élet, akkor megnyugvást lelnénk a nagy rohanásban.

Forrás: Pilát Gábor
Ez a világ a vágyak és félelmek lakhelye. Költözhetsz bármely részére a Földnek, ezek mint a testet az árnyék, mindig követni fognak, így a békéd is csupán töredékes lehet. Létezik azonban egy hely, pontosabban fogalmazva egy állapot, ahol nem kell könnyekkel fizetned az örömért, nem szükséges senkinek bebizonyítanod a rátermettségedet, és arról sem kell tanúbizonyságot tenned, hogy a kapuhoz érve alkalmas vagy a bebocsátásra. Az ajtó kulcsa most is a kezedben van, mint ahogy mindig is ott volt, azonban két dolgot meg kell tenned. Állandó lakhelyként be kell költöznöd a jelenbe, és fel kell ébredned abból az álomból, ahol az elme az altató.

 

Pilát Gáboröregedésbölcsességcél